Lux Boros Kata

Szeretettel üdvözöllek!

Lux Boros Katának hívnak, szólíts nyugodtan Katának.
Ezen az oldalon az endometriózissal töltött 8 évem tapasztalatát osztom meg azokkal, akik keresik az endometriózisból való felépülés lehetőségeit.

 

 

 

Szeretném felajánlani a történetemet, megélt, hús-vér tapasztalataimat, mert tudom milyen érzés a kínzó fájdalomtól sürgetve, orvostól orvosig valamilyen bíztató hírre vágyva, reményvesztetten járni. Tudom milyen az, amikor úgy érzed, állandó falakba ütközöl, hogy szinte mindenhol azt olvasod, azt hallod, hogy „gyógyíthatatlan betegség”, „műteni kell”, „szedjen fogamzásgátlót”, „szüléssel jó eséllyel elmúlik”. Tudom milyen szenvedéseken mész keresztül, mert ezen én is mind átmentem.

8 év endometriózis, 2 műtét, majd egy harmadik műtét súlyos terhe hozta meg az életemben a változást. Miután harmadjára is endometriózissal diagnosztizáltak, döntöttem: nem akarok így tovább élni! Nem akarok gyógyíthatatlan beteg lenni, aki egy betegséggel együtt él, és a tüneteket csak szinten tartja. Nem beteg embernek képzeltem el magam. Én egészséges akartam lenni!

Fogalmam sem volt róla, hogy hogyan, csak azt tudtam, hogy meg akarok, és meg fogok gyógyulni.  Nem tudom, honnan jött ez a hatalmas erő, mert amúgy az életemet enyhén szólva nem az erős, önmagamba vetett hit jellemezte. Most azonban először tapasztaltam meg, milyen hinni. Mit is jelent az, hogy hit. Úgy hinni valaminek a bekövetkeztében, hogy közben a világ azt mondja, hogy ez nem lehetséges. Ez a hit pedig az életemet teljesen megváltoztatta.

Hittem abban, hogy a szervezetem jelenleg egy változáson megy keresztül, és egy idő után már nem az ellenségemnek tekintettem a testemet, hanem azt kezdtem el kutatni, hogy mit akar nekem a testem üzenni? Mi az, amit eddig nem jól csináltam? Miről nem voltam hajlandó tudomást venni, amire már a testemnek is közbe kellett szólnia? És min kellene változtatnom?

Mivel nem endometriózissal együtt a testemben születtem, hanem ez az állapot kialakult, ezért kezdtem abban hinni, hogy bizony, a testem képes arra is, hogy visszafordítsa ezt az állapotot.

A figyelmemet a hitre, a bizakodásra, a testembe vetett bizalomra, annak támogatására helyeztem. Teljes nézőpontot változtattam, és próbáltam az "ez gyógyíthatatlan, ez úgyse fog sikerülni" típusú megjegyzéseket, hozzáállásokat 100%-ban kizárni. A nézőpontváltás következtében azt kezdtem el kutatni, hogy hogyan lehetséges? Biztosan van megoldás, kell lennie, csak meg kell találni! Megszállottan kezdtem kutatni, hogy az életemben mi lehet az, ami ezt a folyamatot visszafordítja? És mit tudok tenni ÉN azért, hogy a testem gyógyulását felgyorsítsam, megerősítsem, megtámogassam?

Mikor jött a harmadik kör endó, úgy voltam vele, hogy oké, a legvégső esetben fogok elmenni műtétre. De amennyiben el tudom kerülni ezt a számomra totális traumát (mert én a műtéteket annak éltem meg, akármennyire is „csak” laparoszkópiás műtétek voltak), akkor mindent, M-I-N-D-E-N-T hajlandó vagyok és meg is fogok tenni azért, hogy újra egészséges lehessek.

Ezzel a hozzáállással, hittel indultam útnak. Három év intenzív befelé fordulás, önmagamra való fókuszálás következett. Harmadjára a testem mellett a lelkemet és a tudatomat is elkezdtem helyretenni, mert végül is harmadjára csak leesett, hogy addig elég nehéz lesz meggyógyulni, ha csak a testemen keresztül akarom ezt az egész szitut megváltoztatni. Próbáltam azt is, nem jött be. Csináltam a hagyományos, orvosilag javasolt módokat, (a szülést leszámítva) műtétet, fogamzásgátlót, műtét utáni hormonkezelést. Sajnos ez nekem nem működött, és mivel annyira tehetetlennek éreztem magam ebben az állapotban, hogy felébredt a vágy bennem; én is tenni akarok végre magamért valamit. Ez pedig erőt is adott, mert azt éreztem, hogy az egyenletből nem kivettem, hanem épphogy hozzátettem valamit: Saját magamat. Így már nem csak az orvosoktól vártam, hogy segítsenek, hanem aktív cselekvője lettem az eseményeknek.

Annyit hallottam már én is a test, lélek, szellem hármas egységéről, de csak most esett le, hogy hopppáááá! Hát én nem csak a testem vagyok! Van lelkem, vannak érzelmeim, van elmém, amiknek szintén egészségesnek kell lenni, hogy a testem is egészséges lehessen. Elkezdtem kutatni, feltúrtam az életem, és akármennyire fájdalmas is volt, de szembenéztem a múltammal, a múlt fájdalmaival, és ezeket is elkezdtem gyógyítani. Felismertem magamban az áldozat szerepet. Hogy velem mennyire kiszúrtak csomóan, annak ellenére, hogy én kedves voltam, és akkor még ez a betegség is…Mit vétettem én Istenem? MIT? Mártír voltam, de ezt senki nem kényszerítette rám…azt hittem, hogy én akkor vagyok jó ember, ha önmagamat feláldozom. Komoly felismerés volt ez számomra, amire szintén az endometriózis világított rá.

Szembesültem ezzel, és nem volt kellemes. Keserű volt az orvosság, de ez kellett ahhoz, hogy a 'valahogy elmuzsikálok én az életben' című műsoromat olyan életté tudjam változtatni, amiben igazán jól tudom magam érezni.

Végül sikerült eljutni odáig, hogy azok az endometriózis petefészek ciszták, amik 4,34 és 4,94 cm-esek voltak, (ebből a nagyobbik kétrekeszes) felszívódtak. Nem műtöttek, nem szedtem hormonokat, fogamzásgátlót, és nem szültem. Azok a ciszták, amikről mindenhol azt hallottam, olvastam, hogy ezek nem tudnak felszívódni. Csak műteni lehet, vagy szüljek gyereket, és akkor jó eséllyel nem jön vissza. Ezt készséggel meg is mutatom Neked.

Íme, ahonnan indultam, mikor harmadjára diagnosztizálták az endometriózist: 

Majd eltelt 5 hónap, és a júniusi állapothoz képest ez fogadott:  

 

A következő állomás 9,5 hónap múlva volt, amikor pedig ez az ultrahangkép készült: 

A végleges állapotról, ahol már ezek a kis 14 és 15 mm-es ciszták is felszívódtak, (2015. november 12.) sajnos nincs felvételem. Olyan öröm mámoros állapotban voltunk a Doktor Úrral, hogy elfelejtettük az UH képet megörökíteni. 

Ezek után úgy döntöttem, hogy a történetemet és a megélt tapasztalataimat könyv formájában is megírom. 2016-ban jelent meg a Gyógyulás az endometriózisból műtét, gyógyszeres hormonkezelés és gyermekvállalás nélkül című első könyvem, és kiadás előtti állapotban van a második könyvem, a 25+1 kulcs az endometriózisból való gyógyuláshoz – avagy mit tehetünk MI a gyógyulásunkért? Emellett blogot írok, amit igyekszek minél sűrűbben friss tartalommal gazdagítani. 

Amellett, hogy abszolút szerencsésnek érzem magam, és áldásnak érzem, hogy ez a szervezetemben tényleg megtörtént, tudom azt, hogy ebben kemény munka volt. Nem véletlen, random esemény, és nem is a szerencse műve. Nem tartom magam egy csoda embernek, mert amióta megjelent a könyvem, és írom a blogomat, sok olyan Nővel találkoztam, akik hozzám hasonló csodálatos, pozitív változást tudtak elérni a saját életükben, és velük beszélgetve ismertem azt fel, hogy ők is nagyon-nagyon hasonló hozzáállással, hasonló változtatásokkal lettek ismét egészségesek. Nem vagyok egyedüli eset, csak viszonylag kevesen vagyunk, akik megosztjuk a pozitív történetünket.

Azon dolgozom, és azért is írom a blogomat, azért írom a könyveimet, hogy erősítsem Benned a hitet, a reményt, hogy ha létezik Magyarországon olyan nő, aki hozzád hasonló dolgokat élt meg, és ki tudott jönni belőle, akkor ez mással is megtörténhet! Még akár veled is!

Nekem nem célom, hogy lebeszéljelek az orvosi kezelésekről, műtétről. Nem célom, hogy lebeszéljelek arról, hogy gyógyszert szedj. Mindannyiunk esete más és más. Vannak egyszerűbb és összetettebb állapotok. Az üzenetem, a blogom, a könyveim célja nem az, hogy a gyógyítási folyamatból kivegyünk egy lábat, hanem pont az ellenkezője! Tegyük hozzá a sajátunkat! Vegyük ki a részünket mi is a folyamatból, és ne csak és kizárólag az orvosra tegyük az összes felelősséget. Ne kizárólag az orvosoktól, a műtéttől, a gyógyszerektől várjuk a csodát, mert ezzel a kontrollt bizony kiadjuk a kezünkből, és az egy nagyon fájdalmas, tehetetlen állapot.

A célom az, hogy rávilágítsak, milyen fontos, hogy ne csak a testünkkel foglalkozzunk, hanem tudatunkkal és lelkünkkel is. Tulajdonképpen semmi újdonság nincs abban, amiről beszélek, ezt a legőszintébben mondom. Ezért nem is szeretem azt a szót használni, hogy "tanítok", mert ezeket mindannyian tudjuk, nincs ezen mit tanítani. Azt hisszük, hogy valami egészen bonyolult dolgot kell tennünk azért, hogy helyreálljon a testünk egyensúlya. Pedig nagyon alap dolgokról van szó: stresszmentes életmód, egészséges étkezés, elegendő testmozgás, pihenés, egészséges emberi kapcsolatok, nyugodt párkapcsolat, egészséges önbecsülés, önbizalom, önmagunk szeretete, tisztelete és elfogadása, a fájó múlt elengedése, másoknak és önmagunknak való megbocsájtás, az élethez való pozitív hozzáállás, stb.

Ezért is döntöttem úgy, hogy megosztom a történetemet és a felhalmozott tapasztalatomat, tudásomat Sorstársaimmal, mert ezekről az egészen alap dolgokról az élet nagy sürgésében teljesen megfeledkeztünk. És mivel annyira alapok, ezért nem is beszélünk róluk. Emiatt pedig rengeteg Nő szenved, nem tudja, hogyan tudna a szenvedéseinek mihamarább véget vetni, és ezt én nem tudom tétlenül nézni.

A célom az, hogy rátalálj Önmagadban az endometriózis gyökerére, és ezt a gyökér problémát, problémákat oldd meg. Mert hiszek abban, hogy az endometriózis, mint a legtöbb betegség, már valaminek az okozata, valaminek az eredménye. Amíg az eredményt kezeljük a felszínen, és önmagunkban nem megyünk mélyre, addig nem fogunk ebből a spirálból kijutni. Abban hiszek, hogyha az oko(ka)t megszüntetjük, akkor a test is képes lesz visszaállni az eredeti, egészséges állapotra.

A prevenció elkötelezett híve vagyok. Azon dolgozom, hogy a betegséget megelőzzük, és ne tüzet kelljen oltani! A célom az, hogy egy olyan egészséges, harmonikus életmódot alakítsunk ki, aminek segítségével lehetőséget adunk a testünknek arra, hogy helyreállítsa az egészséges működését.

Abszolút hiszek abban, hogy a testünk nem csak, hogy képes az öngyógyításra, hanem így van "huzalozva." Felborult az egyensúly, ezáltal a test védekező képessége is legyengült, és nem tudja ellátni ezt a feladatát. Így lett a testünk 'beteg'. Azonban bizonyos ideális körülmények biztosításával a testünk újra erőre fog kapni, és vissza fogja állítani az eredeti, egészséges állapotot. Ez sok munkával, erővel és kitartással jár, de hiszek abban, hogy a Jóisten soha nem ad nekünk olyan feladatot, amit ne tudnánk megoldani, vagy amit megoldva nem többek, erősebbek lennénk. Akármennyire is nehéz életszakasz ez, hiszek benne, hogy az endometriózis ott rejti magában a csodálatos fejlődés lehetőségét. Hiszek abban, hogy nem kis erőtlen porszemek vagyunk ebben az univerzumban, hanem hatalmas teremtők, életünk alakítói, és nem áldozatai. Minden lehetőségünk megvan rá, hogy változtassunk életünk "haldokló" területein, és a szent cél érdekében szinte kötelességünk, hogy ezeket a területeket meg is változtassuk. Nem könnyű ez az út, de ha meg tudod benne találni azt az üzenetet, amit a tested üzenni akar az endometriózis által, és tudatosan, aktív lépéseket is teszel saját magadért, Veled is megtörténhet ez a csoda.

És végezetül: Mindig van remény, mindig van kiút. Mindig mindenre van megoldás. A lehetetlen pedig nem más, mint egy aktuális nézőpont, egy vélemény.  Ami 99 embernek lehetetlen, az 1 embernek lehetőség és lehetséges. Nem mindig a tömeg jelenti az irányt. Ez az út kicsit magányos is tud lenni, nekem nagyon az volt, mert azt éreztem, az árral szemben úszom. Illetve anno én nem találtam senkit, aki pozitív tapasztalatokról számolt volna be. Egyedül tapasztaltam ki, mi az, ami segíthet. De megérte. Ezért is írok, hogy ne érezd magad annyira egyedül.

Szeretettel ölellek, mosolyogj ma is sokat,

Lux Boros Kata

A lelkünk, tudatunk és táplálkozásunk rendbetétele nem váltja ki az orvosi kezeléseket! Ha diagnosztizálták Nálad az endometriózist, vagy gyanakodsz, hogy endometriózisod van, mindenképpen keresd fel a nőgyógyászodat, és kérj orvosi segítséget!