Amikor harmadjára diagnosztizálták nálam az endometriózist (két műtéttel, hormonkezeléssel a hátam mögött), elérkeztem egy fordulóponthoz. Ezen a ponton bizony roppantul frusztrált és dühös lettem a rendszerre. Nem azért, mert még nem találtak megoldást az endometriózis GYÓGYÍTÁSÁRA (és NEM kezelésére, szinten tartására, ami nekem egyenlő az elnyújtott, véget nem érő testi-lelki-mentális szenvedéssel). Ez egy hosszú folyamat, bár azt hozzátenném, szerény véleményem szerint sokkal nagyobb arányban lennének tényleg gyógyult esetek, ha a modern orvoslás hajlandó lenne elindulni a test-lélek-szellem hármas egységének visszaállítása mentén.
Legfőképp azért fortyogtam, mert ezen a ponton elkezdtem a lehetséges megoldások irányába kutatni, és egyre több olyan tudományos kutatást találtam, (nem a tömegmédiában, nem az orvosi rendelőkben) amiket összerakva a kis buksimban egyértelművé vált, hogy:
1. az emberi test egy csodálatosan precízen működő szervezet
2. az emberi test képes az öngyógyításra (!)
3. az emberi szervezet az életben maradásra és a gyógyulásra van huzalozva
És azon kattogott az agyam, hogy ha ez igaz, márpedig igaz, akkor miért nem ezt hallom, olvasom az endometriózissal foglalkozó oldalakon?! Miért kell állandóan az ijesztgetést, félelemkeltést, rettegést erősíteni bennünk? M-I-É-R-T? Persze erre is van válasz, de az egy másik bejegyzés lesz.
Hadd osszam meg most Veled az egyik kedvenc tudósom, Gregg Braden egyik előadásrészletét, aminek címe: Az imádság elveszett tudománya, amiben Gregg Braden tudományos kutatásokon keresztül szemlélteti, hogyan hatunk testünkre és a fizikai valóságunkra a gondolatainkkal, érzéseinkkel és érzelmeinkkel.
Erről nem lehet eleget beszélni, és nem tudom eléggé kihangsúlyozni ennek a jelentőségét. Személy szerint azt gondolom, hogy az én esetemben a gyógyulás azért következ(het)ett be, mert túlléptem a fizikai síkon, és fejest ugrottam a szemmel nem látható aspektusaimba, a tudati és persze lelki területeim gyógyítására. Szentül hiszek benne, hogy a gyógyulás elérhető, és sokkal nagyobb eredményeket tudunk elérni azzal, ha előtérbe helyezzük a szívünk és elménk gyógyítását, hiszen van mit gyógyítani itt is. Csak nem foglalkozunk vele.
A videóban közzé tett kísérleti eredményekkel és technológiákkal Gregg Braden szavaival élve “mérhetetlen, új, izgalmas lehetőségek ajtaja nyílik meg – ami egyeseknek talán egy kicsit ijesztő, másoknak viszont rendkívüli távlatokat ad.”
S valóban. Mennyi minden múlik saját magunkon. Döbbenetes, hogy milyen erővel bírunk. Ami sokszor ijesztő. De ha tudjuk kezelni, ha tudunk bátrak lenni, és tudjuk vállalni az érzelmeink, gondolataink gyógyításával járó, néha igencsak göröngyös utat, akkor valóban elmondhatjuk, hogy mindent megtettünk, és a rendelkezésünkre álló, pozitív irányba mutató információk alkalmazása által igazi esélyt adtunk a valódi gyógyulásunknak.
Következzék hát a Gondolataink ereje – Így változtatjuk meg a DNS-ünket és a fizikai valóságot magunk körül.
Nyugati világunkban az elmúlt 1700 év során arra kondicionáltak minket, hogy különállónak lássuk magunkat. Mitől is? Tekintsük a világunkat olyan elektromos áramkörnek, ami élő alkotóelemekből áll, melyek mind együttműködnek az általunk ismert valóság teremtésében. Arra tanítottak, hogy ettől az áramkörtől különállónak és elkülönültnek tudjuk magunkat. Az ima lehetővé teszi, hogy különálló helyett alkotórészként tekintsünk magunkra. Része vagyunk a világunknak. Ez rendkívül fontos! A Discovery vagy a Nature Channelt nézve gyakran látjuk, hogy a tudósok megfigyelést végeznek például a Föld egyes részein, vagy állatcsoportokon. Ilyen a gondolkozásunk: megfigyelünk, tanúk vagyunk. A valóság azonban az, hogy résztvevők vagyunk. A Föld vagyunk. Nem csak a Föld részei vagyunk, mi vagyunk a Föld. A testünk Föld: testünk ennek a világnak az ásványi anyagaiból, a vízből, a fényből, a levegőből van, és részei vagyunk mindennek, amit csak látunk.
Minden választásunk, életünk minden pillanatában befolyásolja a körülöttünk levő világot, néha nagyobb, néha kisebb mértékben. Ez a holografikus univerzum modell értéke.
1947-ben egy nagyszerű kutató, egy reneszánsz ember, zenész, festő, filozófus, író, művész, tudós, Dr. Hans Jenny kifejlesztett egy berendezést, ami életünkben először lehetővé tette, hogy megfigyeljük a rezgés és forma közötti összefüggést. Dr. Jenny laboratóriumi körülmények között vizsgált különféle anyagokat, porokat és folyadékokat. Rezgésbe hozta ezeket az anyagokat, és láthatóvá tette a rezgések által létrehozott geometriai mintázatokat. Néha hallható, máskor másféle rezgésekkel dolgozott. Azt találta, hogy alacsonyabb frekvenciák esetén a minták nagyon egyszerűek voltak, a frekvencia emelésével pedig egyre összetettebbekké váltak. Kutatásainak – sok más megállapítás mellett – ez volt a lényege: minél alacsonyabb a frekvencia, annál egyszerűbb a minta, minél magasabb a frekvencia, annál bonyolultabb a minta.
Ma már tudjuk, hogy a gondolat, az érzés és az érzelem mind rezgések. Alacsonyabb gondolati, érzési, érzelmi frekvenciák esetén a mintáink egyszerűbbek, magasabb gondolati, érzési, érzelmi frekvenciák esetén a mintáink komplexebbek. Minél komplexebbek ezek a rezgésmintázatok, annál nagyobb lehetőségük van a bennünk és körülöttünk levő világ befolyásolására. A gondolatokból, érzésekből, érzelmekből eredő magas frekvenciák a szeretethez, együttérzéshez, békéhez, megbocsátáshoz tartoznak. Ezeket tartják magasabb rezgésmintázatoknak. Az alacsonyabb rezgésmintázatok a harag, a düh, gyűlölet, féltékenység, félelem; a félelem összes aspektusa.
Nem csoda hát, hogy az ősi hagyományok arra biztatnak, hogy ezeket a magasabb rezgésű minőségeket foglaljuk be az életünkbe. Bár nem voltak szavaik ennek a leírására, nem ismerték Dr. Jenny készülékét és a cymatics névre keresztelt tudományágat, lehetséges, hogy nem tudtak a frekvenciáról és a hullámformákról, de az akkor rendelkezésre álló szavakkal megfogalmazva hagyták ránk:
a lényünk legmélyéről fakadó legnagyszerűbb tulajdonságaink a szeretet, együttérzés, béke, megbocsátás kifejeződései által nyilvánulnak meg.
Tudományos módszereinkkel most csak újra felfedezzük, újra meghatározzuk ezt egy számunkra kényelmes nyelvezettel.
A kutatók mai ismeretei szerint az érzelem sablont ad az aktív DNS-nek a testünkben, közvetlenül befolyásolva immunrendszerünket, a sejtek szaporodási képességét.
Ez történik tehát a testünkön belül. A kutatók mára azt is felfedezték, hogy az érzelem – rezgés sablon – közvetlen lineáris hatással van a testünkön kívül levő anyagra is, a minket körülvevő világra. Gondolkodjunk el, mit is jelent ez!Lehetséges, hogy annak, ahogyan érzel a világoddal és a benne zajló történésekkel kapcsolatban, lehetséges, hogy az hatással van testeden kívül is – a külvilágra? A válasz: IGEN!
A HeartMath Institute 1995-ben kutatást végzett. Érdekesen oldották meg ezeket a vizsgálatokat, a résztvevőket kivitték a természetbe. Leültették őket kint a természetben, és detektorokat helyeztek el bizonyos stratégiai pontokon a résztvevőkön és környezetükben is. Detektorokat tettek a földbe, 60, 90, 150 centiméterre és 15 méterre a kísérleti alanytól. Olyan digitális módszereik voltak, amelyek képesek voltak mérni az alany által a falevelekre, a fák kérgére, a kövekre gyakorolt hatását. Megkérték az alanyt, hogy legyen haragos. A kísérleti eredmények azt mutatták, hogy harag esetén a kísérleti alany körüli föld másfajta reakciót mutatott, mint öröm és együttérzés esetében. Digitálisan megmérték a kövek, fák és levelek frekvenciaválaszát abban a pillanatban, amikor megjelent az ún. koherens érzelem. Abban a pillanatban, amikor a kísérleti személy gondolatai, érzései és érzelmei összehangolódtak örömmé, együttérzéssé, és a levelek, a fák a talaj reagáltak – a detektorok az illető 15 méteres körzetében vették fel ezeket a frekvenciákat. Ami egyetlen emberben történt, az – legalábbis akkor és azon körülmények között – az illető 4,5 méteres körzetében volt hatással az anyag élő és élettelen formáira. Ez nagyon érdekes volt, és a HeartMath Institute másik, még nagyobb jelentőségű kísérletsorozatához vezetett.
Meghívták Vlagyimir Poponin Nobel-díjas orosz fizikusát az USA-ba. Vajon miért hívták meg egy fénytudománnyal foglalkozó tudóst az érzelmek mintázatait és hatásait vizsgáló kísérletbe? A kvantumfizika szerint a világunk fényből áll, kvantumokból, fotonokból, kicsi fényrészecskékből melyek néha hullámként viselkednek. Úgy képzelhetjük el, hogy világunk ezekből a kvantumnak nevezett pici energiacsomagokból áll. Ezek néha részecskék, néha hullámok. A kérdés az volt, hogy az érzelmeinknek van-e bármi hatása a fényre, a bennünket körülvevő kvantumvilágra. Rendkívül szellemes laboratóriumi kísérleteket terveztek meg. Az első lépésben egy üvegcső belsejében vákuumot hoztak létre, és megmérték, maradt-e valami a csőben a fényből. Megállapították, hogy a fotonok rendezetlenül helyezkedtek el az egész csőben. Pontosan az történt, amire számítottak. A következő lépésben ugyanebbe a csőbe egy emberi DNS mintát helyeztek el. Meglepetésükre a fotonok ekkor a DNS mentén rendeződtek. Ezután eltávolították a DNS mintát a csőből, és ekkor a fotonok még mindig úgy rendeződtek, mintha ott lenne – egy múltbeli helyzethez igazodtak. A hatást ma fantom DNS jelenségként ismerjük. Gondolkodjunk el, mit is jelent ez!
Először mutattak ki egy olyan jelenséget – legalábbis ezen laboratóriumi körülmények között – amiről az ősi iratok, ősi hagyományok évezredek óta beszélnek. Ezzel így teljes kört írtunk el.
Ha az emberi gondolat, érzés és érzelem határozza meg a DNS elrendeződését a testünkben, a testünkben levő DNS pedig hatással van a testünkön kívül levő anyag elrendeződésére, akkor ha megváltoztatjuk gondolatainkat, érzéseinket és érzelmeinket, azzal megváltoztatjuk a DNS-ünket, DNS-ünk pedig megváltoztatja a mintázatokat a testünkön kívül.
Teljes kört írtunk le. Kezünkbe került egy technika lényege és működési mechanizmusa. Világunkat gondolatokon, érzelmeken keresztül érzékeljük, a kettő kombinációjából születik az érzésvilágunk. Az érzésvilágunk, a hiedelmeink, a felfogásunk mérhető rezgést hoz létre, amiről most bebizonyosodott, hogy szabályozza a DNS szekvenciát a testünkön belül, a fantom DNS hatás szerint (legalábbis az adott körülmények között) pedig a sejtekben levő DNS irányítja, kódolja a testünkön kívüli anyagot. És az érzéseink azzal az anyaggal kapcsolatosak. Az érzéseink hozzák létre a rezgéseket, melyek az anyagot irányítják. Ezzel ismét teljes kört írtunk le. Olyan technika, olyan módszer kezdete ez, amit a tudomány egészen mostanáig nem vett tekintetbe. Mérhetetlen, új, izgalmas lehetőségek ajtaja nyílik meg ezzel – ami egyeseknek talán egy kicsit ijesztő, másoknak viszont rendkívüli távlatokat ad.”
Szeretettel ölellek, mosolyogj ma is sokat,
Kata