Amikor a könyvet elkezdtem írni, rengeteget gondolkoztam, hogy mi legyen a címe.

Mert a könyv címe meghatározza azt, hogy ki fogja a kezébe venni, és mit is vár a könyvtől. Mit keres, hol tart az Úton.

Mivel az én történetem valamelyest elszakadt a hagyományos orvoslás megszokott útvonalától, ezért mindenképpen fontosnak tartottam erre már a könyv címében is utalást tenni.

A könyv címe pedig pontosan így szól:

Gyógyulás az endometriózisból műtét, gyógyszeres hormonkezelés és gyermekvállalás nélkül.

Azért választottam ezt a címet, mert amikor én kerestem a megoldást az endometriózisból való gyógyulásra, akkor lépten-nyomon három megoldásba, esetleges megoldásba botlottam. Ez a három pedig a műtét, a hormonkezelés, és a szülés.

Tehát a legnagyobb esélyem akkor van arra, hogy az endometriózis ne alakuljon ki újra, ha megműtenek, azután hormontablettákat szedek, egészen addig, amíg nem akarok szülni. És a szülés így is úgy is megoldja az endót. Te hallottál már erről? Ha még nem, akkor még vagy nem voltál kivizsgáláson, nincs semmi közöd az endometriózishoz (ne is legyen), vagy nem olvastál utána a neten 🙂

A műtétekről

Az elején ezt az utat kezdtem én is járni. 2008-ban megműtöttek, először februárban. Ekkor a műtét után nem kaptam egyből hormonkezelést, mivel a Doktor Úr elmondta, hogy ha azt látja, hogy jó eséllyel nem fog kiújulni a betegség, akkor feleslegesen nem terhelik a szervezetet a brutál hormonkezeléssel.

Nos, ez sajnos nem jött be. Ugyanis 3 hónap elteltével újra meg kellett műteni, 2008 júniusában. Ekkor viszont már sokkal rosszabb volt a helyzet, mint az első műtétnél.

Bár az első műtétnél csak, ‘csak’ egy közepes alma nagyságúra duzzadt csokicisztám volt, és már fennállt a petefészek csavarodás veszélye is, a második alkalommal már mindkét petefészkemben volt ciszta, ezen felül a bal oldali petefészkem a ciszta súlya miatt besüllyedt a méhem mögé, és ott összenőtt a méh külső falával. Megjelentek ezen felül kisebb endometrium csomók a petevezetékemen is.

Miután harmadjára kijött az endo 2012-ben, egyértelművé vált számomra, ha a műtét végleges megoldást jelentene, akkor nem újult volna ki harmadjára is. Most akkor azzal fogom tölteni a fiatalságom éveit, hogy bizonyos időközönként műtétekre járok? Dobálom ki az ablakon a százezreket, tök fölöslegesen? Amellett pedig egy műtét hatalmas nagy SZ-Í-V-Á-S, nem tudom szépíteni. Megterhelő lelkileg, testileg, mindenhogy. Tehát nem csak anyagilag, de az egész lényemnek is megterhelő, mindezt tényleges eredmény nélkül.

Ezért olyan megoldások, lehetőségek, változtatások után néztem, ami oda fog vezetni, hogy műtét nélkül fogok meggyógyulni. 

Gyógyszeres hormonkezelésekről

A második műtét után az állapotom súlyosságára való tekintettel hormonkezelést kaptam. Ennek a befejeztével pedig fogamzásgátló. A fogamzásgátlót szedtem is jó pár hónapig, talán egy évig is. Aztán viszont elkezdtem észrevenni a testemen, hogy nagyon nem tesz jót ez a hormontabletta. Utánajártam a hormonkészítmények, fogamzásgátló tabletták mellékhatásainak, és ott azonnal abbahagytam a tabletta szedését. Olyan súlyos mellékhatásokkal találtam szemben magam, hogy az rettenet. Ha nem az endó betegít meg, akkor hosszú távon majd a tabletta. 

Így hát úgy döntöttem, hogy én nem fogok külső hormonokra, gyógyszerekre támaszkodni, 25 éves vagyok, fiatal, egészséges, erőteljes, kész passz, nincs több gyógyszer!

Ekkor találkoztam az Aviva tornával, amit el is kezdtem csinálni, és nagyon sokat is segített. A fogamzásgátló elhagyásával rendeződött a havi ciklus, megjött, időben jött meg (ami előtte soha de soha), és a havi vérzéssel járó égbekiáltó görcsös fájdalmaim is egyre csökkentek.

Ekkor azonban még az út elején jártam. Az étkezésemet nem reformáltam tovább. Én 2005 óta vagyok vegetáriánus, tehát azóta semmi húst és tojást sem fogyasztottam. Azonban tejterméket igen, és szóját is. Ezeknek a károsságáról semmit nem tudtam, nem néztem utána, mert én abban a tudatban voltam, hogy az már tök jó, hogy húst meg tojást nem eszem. A nagy frászt!

A gyermekvállalásról

Szóval a második műtét lement, elhagytam a fogamzásgátlót, szépen rendeződött minden. Nem is volt semmi baj, egészen 2012-ig, amikor újra kijött. Innen további változtatások, egyéb alternatív kezelési gyógymódok következtek. Elkezdtem feltúrni a múltamat, a betegség gyökerét keresve. Amikor harmadjára kijött a cucc, akkor a vizsgálaton a Doktor Úr megint elmondta, hogy a szülés nagyon sokat segítene.

És itt szeretnék egy pár gondolatot elmondani a szülésről, gyermekvállalásról, és hogy miért is szerepel ez külön a könyv címében is.

A szülés, a gyermekvállalás számomra nem egy gyógyszer, nem egy pirula, amit bekapunk, és vagy segít, vagy nem. A gyermekvállalás egy Nő életében mérföldkő, egy szent egyesülés gyümölcse. Két ember, két Lélek összefonódásának gyönyörű eredménye, egy új Lélek testet öltésének folyamata. A szülés számomra egy csodálatos dolog, és mivel gyermekem még nincs, ezért mindig is úgy képzeltem el, hogy érezni fogom a szívemben, hogy eljött az ideje.

A szüléshez két ember kell. Két teljes ember együttes elhatározása, döntése, hogy szeretettel, felkészülten hívják be az életükbe a gyermekük Lelkét. A szülés az élet csodája, és én annak is akarom megtartani.

Akkor fogok és akkor akarok szülni, amikor a Párom és én együttesen készen állunk rá. Amikor a körülmények adottak, van megfelelő anyagi, és nem anyagi háttér. Amikor készen vagyunk rá, és mi akarjuk, nem pedig a körülményeink diktálják, hogy mikor KELL, hogy gyerekünk szülessen. Ebben nekem benne van a görcsösség, a muszáj, a sietség, a kapkodás. Én ezt így éltem meg.

Én még nem voltam készen a szülésre. Nem is volt kinek és nem is volt hova szülni. Frusztrálva éreztem magam az orvosi rendelőben, mert ez nem volt lehetséges. Bizony nagy felelőtlenségnek éreztem azt, hogy olyan kapcsolatba szüljek egy gyermeket, ami nem állja meg a helyét családként. Komoly döntések ezek, mert itt már nem csak az én életemről és egészségemről van szó, hanem a gyermekem életéről és egészségéről, emellett persze az apuka életét is megváltoztatja. 

És bevallom Neked, hogy az lebegett előttem, hogy a pici gyermekem amikor már nagyobbacska lesz, és megkérdezi, hogy anyu, én hogy születtem? Miért születtem a világra? Akkor mit mondok Neki? A szemébe nézek, és azt mondom, hogy kislányom, kisfiam azért, mert anyuci beteg volt, és azt mondta a doktor bácsi, hogy majd a szülés rendbe tesz, tehát azért születtél meg, hogy én meggyógyulhassak…

A gyermekem nem egy gyógyszer, hanem egy áldás, nem tekinthetek a szülésre gyógyszerként, nem akartam így nézni rá.

Ez volt az egyik nyomós okom, amiért a szülés nem jött nálam szóba. A másik oka pedig az volt, hogy komoly kutatómunka után azzal kellett szembesülnöm, hogy bizony a szülés sem jelent garanciát arra, hogy az endometrizóis végleg el fog tűnni! 

Számtalan olyan Nő beszámolóját olvastam, akik elkeseredve mondták el, hogy szülés után újra kijött az endó, a császár helyén kijött egy endo csomó, vagy éppen szülés után kellett hysterectomiát végrehajtani endometriózis miatt.

Tehát ha még lenne is hova szülni, ha lelkileg tartanék ott, hogy anyává váljak, akkor sem jelent 100%-os megoldást a szülés. Így meg aztán pláne kizártam ezt a lehetőséget.

Persze azok esetében, ahol már minden készen áll a szülővé váláshoz, anyuka, apuka készen áll, van biztos munkahely, megfelelő anyagi háttér, lelkileg, testileg is felkészültek, akkor az egy egészen más történet. Akkor ők már akarják, és nincsenek belekényszerítve egy gyermekvállalásba.

Ezen okok miatt emeltem ki a műtétek, gyógyszeres hormonkezelés és a gyermekvállalás témáját a könyv címében is, mert tapasztalatom alapján sajnos ezek sem mindenkinél jelentenek garanciát az endometriózisból való kigyógyulásra.

Amíg nem tesszük rendbe önmagunkat TESTI-LELKI-TUDATI téren, addig sajnos nagy valószínűséggel küzdeni fogunk, és rohanunk a saját testünk után.

Gyökeres változtatásokra van szükség ahhoz, hogy a testünk újra egészséges lehessen, ehhez pedig készen kell állnunk arra, hogy akarjuk megtenni ezeket a változtatásokat.

• Akarjunk az étrendünkön változtatni, akarjunk a szokásainkon változtatni.
• Képesek legyünk elengedni ártalmas tevékenységeket, embereket az életünkből.
• Képesek legyünk a gondolkozásmódunkon változtatni.
• Képesek legyünk szembenézni a múltunkkal, a sérelmeinkkel, a lelki sebeinkkel, és akarjunk továbblépni, előre nézni.
• Képesek legyünk hinni abban, hogy megérdemeljük a szeretetet, megérdemeljük azt, hogy egészséges testben éljük le ezt az életünket.

Szeretettel ölellek,

Lux Boros Kata
Életmód coach, vegán életmód szakértő, író