Mindannyiunk életében eljön egy pont, amikor egy úgynevezett kihívásokkal teli helyzetben találjuk magunkat. Legyen ez akár egészségügyi, akár párkapcsolati, akár pénzügyi helyzet.
A legtöbb ember úgy éli le egész életét, hogy mintegy áldozatként vergődik a nehézségek között. És közben mindent és mindenkit okol a saját helyzetéért. Ezzel a hozzáállással pedig egyenes úton van afelé, hogy jóóóóóóóóóóó hosszú időre beleragad az adott helyzetbe. Lehet, hogy még 80 évesen is az xy lesz a hibás…
Vannak azonban olyanok, akik túljutottak ezen az állapoton. A túlnyomó többséghez képest kevesebben vannak, de léteznek.
De hogy lehet az, hogy valaki képes felülemelkedni az élet drámáin?
Mit csinál másképp?
És mit tehetek én azért, hogy én is ilyen lehessek? Akit nem cibálnak szét az élet nehézségei, hanem képes vagyok minden nehézségben meglátni az értéket; képes vagyok arra, hogy meglássam a nehéz helyzetben levő lehetőségeket a növekedésre; észre tudom venni, hogy a nehézség értem van, nem pedig ellenem.
Valahol mélyen ez a vágy mindig is bennem volt, mert bár boldog gyerekkorom volt, mégis komoly, mélyen gyökerező lelki vívódásaim voltak. Apukám halálát pedig egyszerűen nem tudtam feldolgozni.
Aztán jött az endometriózis 1, 2 majd 3. felvonásban.
Hogy én ebből mennyit tanultam, el sem tudom Neked mondani! Bár morbidul hangzik, de ennél jobb dolog nem is történhetett volna velem!
Persze ezt az első diagnózisnál nem így gondoltam.
Totál padlót fogtam. Olyan volt, mintha 130-al belerontottam volna egy fába. Így állt le az életem, egyik pillanatról a másikra hullott össze. Ebben az állapotban kb. 2 évig lehettem, különböző fokozatokon. Iszonyatosan nehéz volt az eleje.
Aztán, ahogy elkezdtem önmagammal foglalkozni, elkezdtem megerősíteni a kapcsolatomat saját magammal, úgy egyre jobban éreztem magam. Egyre magabiztosabb lettem. Felépítettem a határaimat, amik addig nem voltak, elkezdtem egyre többször nemet mondani olyan dolgokra, amikre korábban csak udvariasságból mondtam igent. Ezekkel a változásokkal persze cserélődtek az emberek körülöttem elég rendesen.
Amikor pedig jött a 3. felvonás, egészen máshol voltam már. Nem mondom, hogy röpködtem az örömtől mikor kijöttem a vizsgálatról, de nem törtem össze.
Azt vettem észre magamon, hogy az egész betegséghez való hozzáállásom hipergigamega jelentőségű. Ezt persze most így utólag tudom Neked elmondani, mert amikor benne voltam a helyzetben, nem igazán láttam az összefüggéseket. Még úton voltam. Csak az érzéseimre és a megérzéseimre hallgattam, és úgy meneteltem a célom felé: újra egészséges akarok lenni!
Utólag látom és értem már, hogy az érzelmi beállítottság és az élet dolgaihoz, önmagunkhoz való hozzáállásunk befolyásolja azt, hogy milyen tapasztalataink lesznek az életben. Illetve, ha kellemetlen tapasztalatban is van részünk, mert ez szinte elkerülhetetlen, akkor a hozzáállásunk fogja azt meghatározni, hogy azt az adott tapasztalatot tragikusnak, megsemmisítőnek, végzetesnek fogjuk megélni, vagy pedig meglátjuk benne a lehetőséget, és a lehetőséget megragadva a helyzetből nem vesztesként, áldozatként fogunk kikerülni, hanem győztesként.
Én ilyen ember akartam lenni. Nem akartam az életemet egy áldozatként leélni. Mert borzasztó érzés számomra az a tehetetlenség, az a lemondással járó fájdalom, megbánás, az erőtlenség érzése, az, hogy nem vagyok ura a helyzetnek. Ezeket mind megtapasztaltam a betegség első éveiben. És ez tulajdonképpen azért is volt jó, mert kristálytisztán kiviláglott előttem, hogy na, ez az, amit nem akarok!
Néha meg kell tapasztalnunk rossz dolgokat ahhoz, hogy el tudjuk dönteni, melyik utat akarjuk járni.
Az a fantasztikusan jó hírem Neked, hogy nem kell benne ragadnod a tehetetlenség mardosó állapotában.
Szabad ember vagy, szabad akarattal.
Senki nem kényszeríthet Rád semmit, amíg Te arra engedélyt nem adsz.
Senki nem ítélt Téged szenvedésre.
Bármikor dönthetsz úgy, hogy ebből elég volt.
Bármikor dönthetsz úgy, hogy Te értékes, szeretetre méltó ember vagy, aki megérdemli, hogy egészségben, bőségben, boldog kapcsolatokban éljen.
Bármikor.
És amikor eldöntötted ezt, amikor tulajdonképpen végre Önmagad mellé álltál, akkor onnantól kezdve a dolgok egészen máshogy fognak alakulni. Az életed átalakulóban van. Akár elfogadod ezt, akár nem. A folyamatot azzal tudod gyorsítani, hogy nem állsz ellen ennek a folyamatnak, hanem előre felé nézve hagyod, hogy az események megtörténjenek.
Sokszor félünk a változásokat meglépni, mert olyan dolgokhoz ragaszkodunk, amiket már megszoktunk, de tulajdonképpen egyáltalán nem jók számunkra. Ezt sokszor zsigerileg érezzük, de egyszerűen félünk lépni. Félünk elengedni embereket, kapcsolatokat, helyzeteket, munkahelyeket, mert nem tudjuk, hogy mi fog következni. Szinte félünk elengedni a saját félelmeinket. Félünk az ismeretlentől.
Minél tovább ragaszkodunk a ‘régi életünk’ darabkáihoz, amik csak rongálják az életünket, annál jobban húzzuk el a gyógyulási folyamatot. Minél inkább ragaszkodunk a múltunkból eredő fájdalmas dolgokhoz, kapcsolatokhoz stb., annál inkább ragaszkodunk a múltunkhoz. Minél inkább a múlthoz ragaszkodunk, annál inkább ragadunk benne ebben az állapotban.
A ragaszkodásunkkal egyszerűen ellenállunk a gyógyulási folyamatnak. Le kell dobálnunk magunkról a súlyokat ahhoz, hogy repülni tudjunk.
Nem kell félni, mert mindig volt, van és lesz valahogy. Eddig is egy csomó mindenen keresztül mentél már, ez most sem lesz másképp. Most arra kell fókuszálnod, hogy olyan dolgokat csinál, amiket szeretsz, olyan emberekkel vedd körbe magad, olyan emberek véleményét hallgasd meg, akik önzetlenül, őszintén szeretnek és elfogadnak Téged, akik építenek Téged, és nem rombolnak. Itt az idő, hogy megválj azoktól a dolgoktól, amik mérgezik az életedet, majd feltöltsd pozitív dolgokkal, hogy az egészséged is pozitív irányba tudjon elbillenni.
Az endometriózis tehát lehet életünk romba döntője is, de életünk megmentője is. Egy álruhába bújt áldás.
Szentül hiszek benne, hogy az élet nehézségei nem azért történnek velünk, mert büntetést érdemlünk, vagy azért, hogy agyon szívasson bennünket. Nem. Hiszek benne, hogy az élet nehézségei értünk vannak. Azért, hogy általuk még több, még jobb, még teljesebb Emberek lehessünk.
Ahogy vannak olyan emberek, akik az élet jó dolgaiban is képesek megtalálni a rosszat, és arra fókuszálva teremtik meg negatív tapasztalataikat, úgy vannak olyan emberek, akik az élet legnehezebb dolgaiban is képesek megtalálni a jó dolgok. A jó dolgokra való fókuszálással pedig saját maguknak teremtik meg a pozitív tapasztalataikat.
Az, hogy ezekre a dolgokra mi magunk hogyan tekintünk, az egyes egyedül rajtunk és a hozzáállásunkon múlik.
Ne a körülményeid határozzák meg a hozzáállásodat, hanem a hagyd, hogy a hozzáállásod határozza meg a körülményeidet!
Te egy mag vagy; akkor ültet téged Isten megpróbáltatásokba, amikor azt akarja, hogy növekedj. Matshona Dhliwayo
Szeretettel ölellek, mosolyogj ma is sokat!
Lux Boros Kata