Az esetek 90%-a, ami miatt felkeressük az orvosunkat, stresszel kapcsolatos betegség. (Joan Borysenko Ph.D. pszicho-neuro-immunológus)

Ha esetleg nem döbbentél meg ezen a tényen, akkor leírom még egyszer:

Az esetek 90%-a, ami miatt felkeressük az orvosunkat, stresszel kapcsolatos betegség. 

Beszéljünk egy kicsit arról, hogy mit is jelent a stressz, milyen hatással van a testünkre, és hogyan okoz egy mentális állapot fizikai betegséget.

Három alapvető stresszfajta létezik.

1. fizikai stressz – balesetek, sérülések, traumák
2. kémiai stressz – baktériumok, vírusok, az ételünkben található hormonok, nehézfémek, másnaposságok
3. érzelmi stressz – családi tragédiák, veszteségek, munkahelyi nehézségek, pénzügyi nehézségek

Ezek a kondíciók pedig kibillentik a testünket és agyunkat az egyensúlyból.

Kémiailag ez hogy néz ki?

Amikor veszélyt észlelünk, a testünkben azonnal aktiválódik a mellékvesének a menekülj vagy harcolj üzemmódja. Ha egy vérengző tigris üldöz, az energiád hány százalékát akarod arra fordítani, hogy elmenekülj a tigris elől?

A válasz egyértelműen az, hogy ilyen helyzetben az energiánk 100%-át arra akarjuk fordítani, hogy megmeneküljünk a fenevad elől, hogy életben maradjunk.

Ez a helyzet évezredekkel ezelőtt abszolút helytálló probléma volt, hiszen egészen mások voltak a körülmények. Persze napjainkban is vannak olyan helyek a világon, ahol ez még ma is téma, mondjuk Afrikában.

De mi nem az afrikai dzsungelek mellett élünk. A mai modern társadalmunkban tehát nem a vérengző tigris az, ami kiváltja ezt az állapotot, hanem az élettársunk, a főnökünk, vagy az állandóan nyakunkon lévő csekkek, lakbér, számlák, hiteltörlesztés, stb.

A rendszer ugyanúgy reagál: ez egy életveszélyes helyzet. Ugyanúgy kortizol adrenalin, noradrenalin (stresszhormon) szabadul fel, és egy állandósult harcolj vagy menekülj állapotban vagyunk, úgy, hogy észre sem vesszük, mert már annyira megszoktuk.

A szervezet rendelkezésére áll bizonyos energia, amiből fenntartja önmagát. Ebben az állandósult harcolj vagy menekülj állapotban pedig az történik, hogy a rendelkezésre álló energiákat át kell csoportosítania a szervezetnek. Azokhoz a létfontosságú szervekhez irányítja az energiát és a vért is, amelyek abban fognak nekünk segíteni, hogy túléljük a támadást. Mik ezek? Izmok, szív, agy, vese. A többi, nem létfontosságú szerv vérellátása csökken, így azok csökkentett üzemmódban működnek. Ezek a kevésbé létfontosságú szervek a bélrendszer, szaporító szervek, a méregtelenítő rendszer, immunrendszer. Mi történik ilyenkor? A memória nem olyan jó, nem tudsz koncentrálni, nem tudod megfelelően megemészteni az ételt, nem tudod a méreganyagokat megfelelően kiüríteni, és az immunrendszer pedig nem működik megfelelően. Krónikusan. Állandón.

Amikor orvosok egy szervet ültetnek át egyik emberből a másikra, akkor mielőtt beültetik a fogadó félbe a szervet, először a páciensnek stressz hormonokat adnak, és csak azután ültetik be a szervet. Miért? Azáltal, hogy a stressz hormonok bejutottak, a szervezet nem löki ki, nem utasítja el az idegen szervet, mert az immunrendszer a stresszhormonok miatt le van állítva. Ez elég döbbenetes, és mennyire fogalmunk nincs erről! Valahogy ez kimarad az oktatási tananyagból, vagy az esti híradóból.

A modern korunkban a médiából, minden létező forrásból a nap 24 órájában, az év 365 napján ömlik felénk a rengeteg rossz, félelmet keltő hírek, és ez állandósult stresszhelyzetbe kényszerít minket. Ezért is van annak kritikusan fontos jelentősége, hogy ezeket a negatív híreket, (ide tartoznak az állandó rinyagépek, akinek soha semmi nem jó, aki mindenben csak a rosszat látja, aki csak kritizálja és támadja a környezetét, akiből csak úgy árad a negatív energia, noha lehet, hogy nem rosszindulatból csinálja, de egyszerűen beszívta a félelem-gépezet, és úgy terjeszti a kórt, hogy észre sem veszi magát.)

Mi ennek a végső eredménye? Betegségek. Ez a nagyon komoly, fizikailag is látható és megtapasztalható eredménye a félelemnek, mint az elménkben kialakuló energia állapotnak.

Mit tehetünk?

Ki kell zárni minden létező negativitást az életünkből. Amennyire csak lehet. Persze nem tudunk mindent elkerülni, mert ahogy kilépünk az ajtón, emberekkel fogunk találkozni, az hoz helyzeteket, és ezek a helyzetek sokszor bekapcsolják a mi menekülj vagy harcolj üzemmódunkat.

Az emberek 90%-a szomorú, szenved, frusztrált, ideges. És elég nagy az esély, hogy találkozunk ilyen emberrel, akár ismerősi körben, akár egy vadidegennel az utcán. Ezt nem tudjuk elkerülni.

Önmagunkat kell megerősíteni, hogy a pozitív dolgokat vegyük észre. Én magamon azt tapasztaltam, hogy ahogy elkezdtek a szipka emberek leszállni rólam, úgy lett egyre kevesebb negatív tapasztalatom emberekkel. Egyre több olyan ember vett körül, akik az új életemet, az új gondolkozásomat, az élethez való új hozzáállásomat tükrözték.

A világ nem más, mint egy tükör. Azt látjuk és tapasztaljuk viszont, ami bennünk, odabent van. A világ nem rossz vagy jó, hanem egy visszatükröződése annak, ahol most tartunk. Így az emberek sem gonoszak, a betegség sem rossz, akármennyire fájó is. Ők mind jelzések az életünkben. Mi döntjük el, hogy melyik irányba megyünk tovább. Nem tehetetlen áldozatok vagyunk, hanem teremtők, életünk alakítói, lelkünk kapitánya.

Minél inkább a jó dolgokra, az értékes emberekre figyelsz, annál több jó, pozitív energiát teremtsz az életedben. És mivel a vonzás törvénye egy olyan univerzális törvény, ami a mi világunkban is működik, (csak úgy, mint a gravitáció, akár hiszel benne, akár nem, akkor is van) ezért azt fogod tapasztalni, ami benned van. Minél több méreg, fájdalom, stressz, negativitás van benned, annál több rossz tapasztalatod lesz, akár egészségileg, akár társas kapcsolatokban, akár pénzügyekben. Ezzel ellentétben, minél több öröm, hála, kacagás, vidámság van benned, annál több JÓ dolgot fogsz az életedbe vonzani.

Olyanok vagyunk, mint egy mágnes. Ami 0-24-ben működik. Vagy tudatosan kihasználjuk ezt, és áthangoljuk magunkat a pozitív pólusra, vagy tudatlanul engedjük működni, és akkor az alapértelmezett rendszer fog futni: félelem, aggodalom, az életben maradás miatt.

A probléma ott van, hogy legyintünk a nem fizikális dolgokra. Nem tulajdonítunk nekik kellő tulajdonságot. Ezek pedig az érzelmeink, a gondolataink. Azt hisszük, hogy csak a testtel kell foglalkoznunk. És ha a testünkből erőszakkal kivágunk valamit, akkor majd meg fog oldódni a probléma.

Nem. Jó eséllyel nem fog megoldódni. Amíg nem teszed rendbe az életedet, amíg nem fordítod át az életed kerekét, addig elég kevés az esély arra, hogy valami gyökeresen megváltozzon. Egy hasonlattal élve, persze van esélye mindenkinek, hogy nyerjen a lottón, de elég sok csalódást fog nekünk okozni, ha mi magunk nem teszünk semmit azért, hogy jólétben, bőségben, gazdaságban éljünk. Csak várjuk, hogy a semmiből az ölünkbe hulljon a nagy nyeremény. Csak várjuk, hogy majd egy csapásra megoldódik minden anyagi problémánk. És mi nem megyünk el dolgozni, segélyen élünk, próbáljuk valahogy kihúzni, túlélni ezt az állapotot, minden héten vesszük a szelvényeket, és ott ülünk szombatonként a sorsolást nézve. Le lehet így is élni egy életet. Mert nem lehetetlen, hogy egyszer bejön, és nyersz. De még akkor sincs ám minden megoldva, mert új problémák fognak felbukkanni. És ha nem bánsz egyébként jól a pénzzel, akkor pár év múlva újra ugyanott leszel; szegényen, szomorúan, megkeseredve.

Én azt az üzenetet hozom el Neked, drága Sortársam, hogy a test bizonyos ideális körülmények között képes az öngyógyításra.

Mi a testünk urai vagyunk, nem az áldozatai. Mi döntünk, hogy merre akarunk menni, és mit hozunk ki az adott helyzetből. Benne maradunk az áldozat szerepében, vagy továbblépünk, és felismerjük azt, hogy nem áldozatok vagyunk, hanem teremtők? Majd ha ezt felismerjük, akkor elkezdjük használni a képességeinket.

Azért írtam meg a történetemet is (Gyógyulás az endometriózisból műtét, gyógyszeres hormonkezelés és gyermekvállalás nélkül című könyvemben), mert felfedeztem a testem azon képességét, hogy képes meggyógyítani önmagát. Ha tudunk ebben hinni, akkor felmerül a kérdés, hogy hogyan? És miért nem gyógyítja meg magát a test bárhogy, bármikor? Miért kell idő a testnek, hogy vissza tudja állítani az egyensúlyt?

Azért, mert el van tömődve a méreganyagok által (testi-lelki-tudati méreganyagokkal), az immunrendszer az állandósult stressz miatt ki van kapcsolva, és az életünket inkább a stressz, aggodalom, félelem oldalán töltjük, és alig tartózkodunk a pozitív oldalon.

Ha tehát egy krónikus betegségből akarunk meggyógyulni, mint az endometriózis, és meggyógyulni akarunk, nem megtanulni együtt élni a betegséggel, akkor az orvosi ellátás mellett holisztikusan is meg kell közelítenünk a helyzetünket: együtt vizsgálva a testünket-lelkünket-tudatunkat, és ezt a három, egymástól el nem választható részünket meggyógyítani. Ennek pedig kiemelten fontos része a bennünket érő stressz megszüntetése, hogy a test el tudjon lazulni, és az energiákat a rendszer egyensúlyba billentésére tudja fordítani.

Az endometriózis egyik lehetséges okozója a stressz. Vedd ki a stresszt az életedből, és nézd meg, hogy mi történik. 

Hiszek benne, hogy nem áldozatok vagyunk, kis haszontalan, erőtlen porszemek a világegyetemben, hanem teremtők.

Szeretettel ölellek,

Lux Boros Kata

 

Photo by Aurélien – Designatic on Unsplash