Az endometriózis rengeteg mindenre megtanított.

Megtanított arra, hogy vigyázzak Magamra.
Tartsam tiszteletben az igényeimet.
Tartsam tiszteletbe az érzéseimet, megérzéseimet.
Tartsam tiszteletben az időm értékét.

Az endometriózis megtanított nemet mondani olyan emberekre, akik ki akarnak használni. Nem feltétlenül szándékosan, vagy rosszindulatból. Biztos Te is találkoztál olyan emberekkel, legyen szó akár ismerősről, kollégáról, barátról, vagy ne adj Isten rokonról, akivel egyszerűen nem tudsz hét ágra vergődni.

Állandóan, vagy nagyon gyakran panaszkodik, szidja a kormányt, szidja a közlekedést, szidja a boltot, a pénztárost, a bankot, a sz@r munkahelyét, a hülye főnökét, AKÁRKIT, és AKÁRMIT, egyszerűen mindenben és mindenkiben csak a rosszat látja. Na jó, azért lehetnek jó pillanatai, de összességében egy negatív karakterű ember, akivel nem igazán töltöd szívesen az idődet. Akit tiszteletből meghallgatsz, mert hát ő a rokonod, barátnőd, kollégád, akárkicsodád. Te szépen türelmesen meghallgatod, még próbálsz is neki tanácsokat adni, hogyan tudná megoldani a problémáját.

Aztán miután állandóan azzal találod magad szemben, hogy azt mondja:

Igen, igen, DE….
Igen, CSAK…

…az én esetem más…
…neki könnyű…
…nekem nincs erre pénzem, nem engedhetem meg magamnak…
…én aztán nem fogok bocsánatot kérni…

És aztán azon veszed magad, hogy fullra lemerültél.

A végén már-már üveges tekintettel bámulsz magad elé, vagy nézed a tájat, és csak annyit mondasz: “Aha, igen, értem. Ühüm. Ja, hát igen, nehéz lehet.”

És ennyiben ki is merült a beszélgetés.

Na, hát ilyen nekem volt egy jó pár. Mert jó hallgatóság vagyok, nagyon empatikus is. Átérzem a fájdalmát, a nehéz helyzetét, és még segítőkész ember lévén akarok is neki segíteni.

Aztán rá kellett jönnöm, hogy vannak olyan emberek, akik csak nyávognak. Rinyálnak, panaszkodnak, de változtatni, NA AZT NEM!

Ezzel egyébként részemről semmi gond nincs, mert mindannyian más-más utakon járunk, és máshol tartunk. Nem előrébb, vagy hátrább, egyszerűen más szakaszban vagyunk. Ő nem rossz ember, nem összehasonlításról és lenézésről van szó. Egyszerűen más és kész.

Az endometriózis tanított meg arra, hogy nemet tudjak mondani azokra az emberekre, akik egyszerűen hobbit csinálnak abból, hogy panaszkodnak, hogy leszívják az energiámat.

Rájöttem, hogy védenem kell magam. Nem azt választottam, hogy akkor nem adom magam, akkor mostantól nem leszek kedves, segítőkész, jó hallgatóság. Bezárkózom a saját kis világomba, jól magamra zárom az ajtót, és soha senkit be sem engedek. Egyszerűen nem adom oda bárkinek, akárkinek ezt az értéket, mert aki nem értékeli, annak nincs is igazán erre szüksége.

Az endometriózis megtanított arra, hogy csak annak lehet segíteni, aki akarja, hogy segítsenek neki. És el kellett azt fogadnom, hogy nem mindenki akar segítséget kapni. Nem mindenki akar segítséget kérni. És ezzel is abszolút minden rendben van.

Amellett, hogy leépítettem bizonyos embereket az életemből, elkezdtem olyan, számomra értékes emberi kapcsolatok kialakítását, ahol jól érzem magam. Ahol azt érzem, hogy értékelnek, tisztelnek, és elfogadnak olyannak, amilyen vagyok. Ahol nem kell magam megjátszanom, ahol őszintén elmondhatom a véleményemet.

Ez egyrészt azért volt jó, mert változás kezdődött az életemben az emberi kapcsolataimban. Frissesség, üdeség, izgalom 🙂
Ezen túl pedig ezek az új kapcsolatok segítettek abban, hogy jobban érezzem Önmagamat. Önbizalmat adtak, hozzásegítettek egy erősebb, teljesebb önbecsüléshez is.

Végtelenül fontos, hogy milyen emberekkel veszed Magad körbe, mert ha csak a nyafogást hallod egész nap, akkor Te is nyűgösebb vagy, Te is leragadsz apró cseprő dolgoknál, a kis apró megoldandó helyzeteket problémának kezded el látni, ezen stresszelsz, a stressz pedig az egészségedre komoly hatással bír.

Éppen ezért hiszek benne, hogy a minket körülvevő környezet vagy hozzájárul, támogatja, vagy éppen aláássa az egészségünket.

Válogasd meg, hogy kiknek adod oda az idődet, figyelmedet, energiádat.

Szeretettel ölellek,
Lux Boros Kata