Az endometriózis nem a vége mindennek.

Az endometriózissal egy új élet kezdődik.

Ami félelmetes és fájdalmas.

Tudom.

Fájdalmas, mert a fájdalmak, a betegség rákényszerít arra, hogy engedjük el korábbi énünket.

És ezzel egy kicsit mi is meghalunk.

Nehéz elengedni embereket, szokásokat.

Nehéz elengedni félelmeket, ó, de még mennyire.

Nehéz elengedni fájdalmakat, lelki sérüléseket.

Nehéz elengednünk a gyerekkorunkat, és nehéz belépni a felnőtt létbe, ahol már nem mások mondják meg nekünk, hogy mi kik vagyunk, miben vagyunk jók és miben nem, ahol már nem mások mondják meg, mit kell mikor csinálnunk. Felnőttünk, és az életünkért már mi felelünk.

De tudod, mindannak ellenére, hogy ezeken mind nagyon nehéz tud lenni változtatni, mégsem kell teljes memóriatörlésen átmennünk.

Nem kell elfelejtenünk életünk jó részeit, jó pillanatokat, jó emlékeket. Sőt, még a rosszakat sem.

Csak máshogy kell rájuk tekintenünk.

A betegséggel nem szűnünk meg létezni.

Egyszerűen átalakul az életünk, de egy olyan irányba, ami a boldogság, egészség egy másik szintjére repíti minket.

Az endometriózis nem a vége mindennek.

Ez az új életed kezdete, és megvan a szabadságod rá, hogy olyanná alakítsd, amilyenné akarod.

Tiszta lappal kezdhetsz.

 

Szeretettel ölellek,

Lux Boros Kata

 

Photo by Arno Smit on Unsplash