Többször szembetaláltam magam ezzel a képpel, ami különböző témákban nagyon elgondolkoztatott.
Aztán egyszer csak rájöttem, hogy húúú, ez az endometriózisra is vonatkozik!
Szembesültem azzal, hogy az endometriózissal járó fizikai fájdalmak már csak a jéghegy csúcsát jelentik. Kezelések, műtétek, tabletták, próbáljunk teherbe esni, fájunk, nem kicsit, szenvedünk, nem értjük, miért.
Aztán ha kicsit mélyebbre ásunk, akkor észre fogjuk venni, hogy itt sokkal több mindenről van szó, mint egy szimpla kis dudorról a tenger felszínén. A jéghegy sokkal mélyebb, mint ahogy azt hisszük.
Az endometriózis mélyében rengeteg minden húzódik meg. Sok olyan lánnyal beszélgettem már, akik endometriózissal élnek, és meglepő módon hasonló dolgokról számolnak be.
Alacsony önbecsülés, önbizalom
Hiányos önismeret
Nem szeretjük, nem fogadjuk el Önmagunkat
Tökéletességre való görcsös törekvés
Ha hibázunk, sanyargatjuk, ostorozzuk Magunkat
Stresszes életmód
Kibillent egyensúly, kiegyensúlyozatlan életmód
gyengült immunrendszer
nem megfelelő táplálkozás
nehéz gyerekkor
egy számunkra fontos személy elvesztése
Felelősségvállalás hiánya
Ezek mind mind a jéghegy alsó részét alkotják. És ezen kívül még sok más tényezővel is találkozhatunk, hiszen mindannyian más jégheggyel nézünk szembe. Mindannyian mást hordozunk, más-más dolgokat kell megtanulnunk.
Nálam a következőképp zajlottak az események.
- 2007-ben nekiütköztem egy gigászi jéghegynek, ami iszonyatosan fájt. Kórházba is kerültem, éjjeli ügyeletre. Mikulás napján kezemben egy orvosi jelentéssel távoztam, amin még nem volt megállapítva az endometriózis, de azt tudni lehetett, hogy nagy a baj.
- Nyomtam egy hátramenetet, hogy kikerüljem ezt a jéghegyet, és tudjak tovább haladni. Ez az első műtétem volt, 2008 februárjában.
- Nagy vidáman haladtam tovább, mert sikerült biztos távolságra kerülnöm a jéghegytől. Folytattam tovább utamat.
- BUMMM! Basszus, ne már! Megint a jéghegy?! Hát mekkora ez a cucc, hogy nem tudom kikerülni?
- Tessék, nyomjunk megint egy hátramenetet, próbáljuk megint kikerülni! 2008. június, második műtét. Most már csak jó lesz! Most sokkal nagyobbat kerültem, ezennel biztosan ki tudom kerülni ezt a jéghegyet, ami az utamat állja.
- Akkora robaj, hogy az Ég rámszakadt, BUUUUUUUUMMMM! Már megint ez a kib@#*ott jéghegy? Már bocsánat, de hát ha így éltem meg a harmadik ütközést?
- Na, akkor ha kétszer sem tudtam a víz felszínén kikerülni a jéghegyet, akkor válasszunk más technikát. Menjünk lefelé! Mert lehet, hogy csak széltében végtelen a jéghegy, lehet, hogy egy végeláthatatlan fal a felszínen, de lefelé van az átjáró?
- Az endometriózis harmadik megjelenésével taktikát váltottam, és adtam a pofájának! Engem nem szívatsz meg! Mondtam magamnak 🙂
- Ezért elkezdtem lefelé menni. Felvettem a hiper-szuper búvárruhámat, a maszkomat, és alámerültem. Tudtam, hogy van tovább, és elkezdtem úszni. Minél mélyebbre mentem, annál döbbentebben láttam, hogy ez a jéghegy sokkal nagyobb, mint azt a felszínen látni lehet. A jéghegy 10%-a van felszínen, a maradék 90% víz alatt van. Mekkora szívás! Lehet, hogy rossz ötlet volt lemerülni? De már ostobaság lett volna visszafordulni. Nem adom fel! Hátha erre van a kiút!
- Csak úsztam, és úsztam tovább. A vízbe egyre sötétebb lett, egyre hidegebb. De van egy kapaszkodóm. A jéghegy. Az eddigi ellenségem most a segítőm lett. Tudom, hogy most azt akarom kikerülni. Nem adtam fel így sem.
- Egyre többet tudtam meg a jéghegyről. Hisz az oly’ nagy, és én már olyan régóta próbálom kikerülni, hogy volt időm bőven arra, hogy megvizsgáljam.
- Fogalmam sem volt, hogy hol lesz a jéghegy legalja. Halvány elképzelésem sem volt. Fogtam a falát, és mentem lefelé. Már a korom sötétben tapogatóztam. Egyszer viszont láttam, éreztem, hogy ott az alja! A kezemmel tapintottam! Hoppá, mégis csak van alja! Meg tudom kerülni!
- Miután átúsztam a jéghegyet alulról, annak a túloldalára jutottam. Ez az oldal viszont fényes volt. Mintha a víz áttetszőbb lenne…Úgy sugárzott át a felszínről beszűrődő napfény a mélyre, hogy nem volt más dolgom, mint a felszínre úszni.
- Felérvén a felszínre csodát láttam. Egy olyan világban találtam magam, ami eddig ismeretlen volt számomra. Átható boldogság árasztott el. Felnéztem a jéghegyre, megérintettem jéghideg falát, lehunytam a szemem, és hálát adtam neki, hogy megtanított arra, hogy ne adjam fel. A jéghegyem megtanított arra, hogy ha így nem sikerül, akkor sikerülni fog úgy! A jéghegyem megtanított arra, hogy keressem a megoldásokat. A jéghegyem arra késztetett, hogy merüljek alá saját magamba, és ismerjem meg a mélységeimet. A jéghegyemnek köszönhetem azt, hogy most itt vagyok. Ha ő nincs, akkor valószínű magamtól nem teszem meg azokat a változtatásokat, amiket ő miatta megtettem.
- Az én jéghegyem az endometriózis. Elsüllyedhettem volna. De inkább magam merültem alá, és alulról kerültem meg.
- Mindig van megoldás. Mindig van kiút. Mindig van felfelé. Mindig. M-I-N-D-I-G. <3
Szeretettel ölellek,
Lux Boros Kata
Életmód coach, vegán életmód szakértő, író