Amikor endometriózissal diagnosztizáltak, és te felmentél a netre, hogy utánajárj, mi is ez, milyen kilátásaid és lehetőségeid vannak, nagy valószínűséggel jött veled szembe az, hogy az endometriózis gyógyíthatatlan, csak kezelhető (műtéttel, hormonokkal), vagy éppen olyan tippeket találsz, hogyan tanulj meg együtt élni az endometriózissal.

Ezen én is kersztül mentem. És bevallom Neked őszintén, a hátamon feláll a szőr ettől. Azt el tudom fogadni, hogy a modern orvoslás egyelőre – a saját merev, és a fizikai, azaz felszíni kezeléstől elrugaszkodni nem képes eszköztárával – ezidáig nem talált az endometriózisra “gyógymódot”, de az, hogy a nőket halálra rémítik, na az nincs rendben.

Azért nem tudok ezzel megbarátkozni, mert ezzel a negatív hozzáállással, a negatív, rideg statisztikai számokon alapuló prognózissal nem érnek mást el, minth hogy a Nő – aki megoldásért, megnyugtató szavakért megy el az orvoshoz, és akire nem mellesleg mint autoritásra felnéz (!) – az alap, sokszor fizikai fájdalmakkal és mentális, lelki aggodalmakkal teli állapotára ráhúznak egy adaggal, és helyzetét a reménytelennel egyenlővé teszik. Egy ijesztgető prognózistól a Nő még jobban befeszül, és ha még nem volt elég a fájdalom, a kezdeti ijedtség, akkor most jön a jövőtől való rettegés. Egy ilyen mentális állapotban pedig a gyógyulás lehetősége nagyon-nagyon távolra kerül.

A félelmekkel és egyéb negatív érzelmekkel teli állapot pedig azért távolíthat el minket a gyógyulástól, mert mostmár tudományosan bizonyított TÉNY, hogy az érzelmeink, gondolataink hatással vannak a testünk állapotára. Ha kapok egy ijesztő progrnózist, azzal komoly stresszreakciók indulnak be a testemben. Ahelyett, hogy a stressz megszüntetésének jelentőségére egyáltalán szó esne, nem, még egy lapáttal rádob az orvos. Érzelmeinkkel és gondoaltainkkal fizikai állapotunkat KONKRÉTAN befolyásolni tudjuk az érzelmeink és gondolataink szabályozásával. Így tehát, ahogy egy egészséges testet érzelmeinkkel és gondolatainkkal képesek vagyunk megbetegíteni, úgy egy beteg testet az érzelmeinkkel és gondolatainkkal EGÉSZSÉGESSÉ tudunk “varázsolni”. És ha nekem egy olyan ember, akin fehér köpeny van, orvos, akire páciensként autoritásként nézek fel, azt mondja, hogy gyógyíthatatlan beteg vagyok, azzal az érzelmi és gondolati világom összeomlik, és egy olyan negatív jövőképet fest elém, amivel nem tudok megbírkózni. (És amit elhiszek neki, mert az én szememben az “ítéletet” kimondó ember autoritás.)

Mert bár a modern orvoslás még csak most kezdi felfedezni a fizikai, szervi állapotok és az elme, az érzelmek közötti szoros összefüggéseket, mégsem tartunk még ott, hogy ezt a tudományosan bizonyított TÉNYT gyakorlatba is láthatnánk működni. Ha végre el tudnánk oda jutni, hogy ezen tudományos tényeket a fizikai gyakorlatba is beültetné az orvostársadalom, akkor ahelyett, hogy az orvos halálra ijesztene, a pozitív oldalát kezedené el nekem részletezni, megnyugtatna, igenis energiát fektetne abba, hogy úgy fogalmazza meg nekem a mondandóját, hogy a rendelőjéből ha nem is emelkedett lelki és mentális állapotban távozzak, de legalább a reményt ne vegye már el tőlem, akkor nagyon máshol tartanánk.

Egyelőre ott tartunk, hogyha elmegyünk orvoshoz, akkor nagy eséllyel először az orvos ijesztgetését kell legyőznünk, és kell hogy legyen lelki erőnk, hogy azt tudjuk mondani, rendben, lehet, hogy ebben van igazság, sőt, nyilván vannak bizonyos esetek, amikor elkerülhetetlen a műtét, a gyógyszerek szedése, de biztos, hogy MINDEN esetben ez a megoldás? Kell a lélekjelenlétünk, hogy azt tudjuk mondani, rendben, köszönöm a diagnózist, most megállok egy pillanatra, és utánajárok a lehetőségeimnek. De persze annyira ránk ijesztenek, hogy nem hogy időnk, de energiánk sincs arra, hogy utánajárjunk, milyen állapotjavító KOMPLEMENTER/ALTERNATÍV lehetőségeink vannak. Mert hogy vannak, nem is kevés.

Ha a modern orvoslás eljutna arra a szintre, mint ahol például a több ezer éves múltra visszatekintő ősi keleti gyógyítás, vagy hagyományos kínai orvoslás, akkor olyan mód megugrana a gyógyult esetek száma, hogy öröm lenne nézni.

Az endometriózisból való felépülésem során sok energiát fektettem abba, hogy próbáljam a dolgok pozitív oldalát nézni. Így a jelenlegi modern orvoslás állapotára nem úgy tekinteni, hogy mi, páciensek csak futószalagon közlekedő pénzautómaták vagyunk, és ahelyett, hogy a probléma GYÖKERÉT segítenének megkeresni, és AZT gyógyítani, csak a felszínt próbálják kapargatni, ami bár anyagilag IGEN JÖVEDELMEZŐ, mégsem biztos, hogy eléri ezzel a célját (Kérdés, mi a célja? Gyógyítani, vagy szinten tartani).

Ehelyett inkább most már arra fókuszálok, hogy igenis hálás vagyok a modern orvoslásnak, mert

• inspirált arra, hogy megtanuljam, a saját testem őre vagyok.
• megtanított arra, hogy hallgassak a szívemre, és kezdjek el odafigyelni a testemre, a testem jelzéseire, vigyázzak magamra.
• inspirált arra, hogy megtaláljam magamban az erőt. Hogy ki merjem mondani, én mit szeretnék. (Én egészséges akartam lenni újra, ne megtanulni, hogyan tudok a betegséggel együtt élni.)
• inspirált a kutató munkára, hiszen miután többször futottam abba, hogy “Ezt nem lehet, ezért meg azért, ez így gyógyíthatatlan, stb”, döntést hoztam, és azt mondtam, hogy ebben én nem tudok hinni. A szívem ezzel nem rezonál össze. Hiszen hányan gyógyultak meg “gyógyíthatatlannak” tartott betegségekből, amit talán az orvosok a csoda számlájára írtak (talán azért, mert a fizikai síknál mélyebb dolgok is hozzájárulnak a test állapotához, csak ezeket éppen nem veszik figyelembe, tehát csodának, valami random dolognak tekintenek, és vagy annyira mázlista, hogy részese lehetsz a csodának, vagy nem), de 1. Biztos, hogy “csak” csoda történt? 2. Milyen hasonlóságok vannak azok között, akik “gyógyíthattalannak” tartott krónikus betegségekből kigyógyultak?

Elkezdtem abban hinni, hogy a testem, a szervezetem egy CSODA. Elkezdtem abban bízni, hogy a testem TUDJA, mit csinál, és nem véletlen, hogy most ilyen állapotban van. Elfogadtam, hogy most ez van, de elkezdtem azon gondolkozni, hogy azon túl, hogy az endometriózisnak fizikai háttere is van, (tehát ezen is mindenképpen dolgoznom kell) elképzelhető, hogy van EGYÉB, nem fizikai síkon meghúzódó oka is? Lehet, hogy érdemes lenne elindulni azon az úton, hogy elszakadok a fizikai testemtől, és mélyebbre megyek? Elkezdtem tehát további kérdéseket feltenni:

• Mi okozhatta az esetemben az endometriózis állapotát fizikai, lelki és tudati síkon?
• Mit tudok én személy szerint MOST megtenni azért, hogy az állapotomon javítsak?
• Kitől tudok ezügyben segítséget kérni?

Legyél erős, és végezz Te is kutató munkát, hogy megbizonyosodj róla, azok, akik lehetetlen betegségekből gyógyultak fel, nem kizárólag a csodának köszönhetik az újbóli egészségüket. És nem utolsósorban, ha az endometriózis az esetek 50 %-ában 5 éven belül kiújul, akkor miért ne lehetnél TE abban az 50%-ban, akinél NEM ALAKUL KI ÚJRA? Az orvos nem jós, nem látja ma, hogy 1-2-5 év múlva mi lesz Veled. Csak statisztikai adatok alapján tud mondani valamit. És mi van a statisztikai adatok mögött? 

MI. Emberek. Életek. Döntések. Hit. Kitartás. Akarat. Tettek. Érzelmek. Gondolatok. Ezek mind összefüggnek egymással, hiszen egy egész részei. Nem lehet úgy tekinteni rájuk, mint különálló, egymástól független aspektusaink. Minden mindennel összefügg. Tehát mindent figyelembe kell venni, hogy gyógyulást érhessünk el.  

Keresd a gyógyult esetek közötti hasonlóságokat. Nem kell kirázólag endometriózisból gyógyult embereket vizsgálnod, terjeszd ki a kutatást szélesebb körökre. A gyógyult esetek között ugyanis rengeteg a hasonlóság, sőt: sokkal több a hasonlóság, mint az eltérés.

Be kell azt látni, hogy a modern orvoslás nagyon sok életet mentett meg és fog is megmenteni a jövőben, de vannak olyan állapotok, amikor el kell fogadni, hogy azzal a modern orvoslás nem tud egyelőre mit kezdeni. Reméljük, ez hamarosan változni fog. Ettől függetlenül ne álljunk ledermedten, kétségbeesetten és tehetetlenül, a modern orvoslás igénybevétele mellett keressünk további, azt kiegészítendő gyógymódokat. Ebben senki nem állíthat meg minket, maximum mi saját magunkat. Használd a lehetőségeket, kutass, meríts erőt mások példájából, és haladj tovább a kitűzött célod felé, rendületlenül. Én hiszek abban, hogy te is benne lehetsz a gyógyultak körében.

Szeretettel ölellek, mosolyogj ma is sokat,
Kata

ui: Ha érdekel, milyen orvosi kutatások készültek az érzelmek, gondolatok testre gyakorolt hatásáról, szívből ajánlom Neked Dr. Lissa Rankin: Gyógyulás gyógyszerek nélkül – BIZONYÍTÉK az öngyógyítás hatékonyságára című fantaszikus könyvét.