Félreállsz vagy FELÁLLSZ?

Még itt vagyok.
Élek.
Lélegzem.
Dobog a szívem.

Viszont el kell mondjam Neked, hogy…

Féltem. Szorongtam. Fájt, amit kaptam.
Visszahúzódtam.
Mélyre, önmagamba.
Gondoltam jobb, ha csendben maradok.

Féltem írni.
Féltem leírni azt, ami bennem van.
Féltem megosztani azokat a tapasztalatokat, amiken keresztül mentem.
Féltem megosztani azt a csodát, amit megéltem, és amit nap mint nap élek.
Féltem megosztani azokat a módszereket, azt az életmódot, élet személetet, ami engem egy beteg, szomorú, áldozat emberből egészséges, boldog, teljes emberré tett.
Féltem újra megnyílni.
Valamit elvesztettem, odabent.

Viszont nem akartam így maradni.
Dolgozni kezdtem a fájdalmamon.
Dolgoztam a sérülésemen.
Nehéz volt.
Nagyon.
Többször futottam neki.

Egy év.

Aztán felébredtem.
Nem lehet így élni!
Félve, hogy ki mivel fog megint alaptalanul megvádolni.
Gyenge leszel, biztonságban, önmagadban,
vagy vállalod a kockázatot?
Kérdeztem magamtól.

A válasz megjött.

Ezért MA FELÁLLOK.
Ezennel másképp csinálom.
Miattatok.
Akik szintén fel akartok állni.
De piszkosul.
Miattam.
Aki úgy akar a játék végén majd visszanézni,
hogy megtettem, amit tudtam.
Miattunk.
Mert együtt vagyunk igazán erősek.

Akármi is történik velünk, azt felhasználhatjuk építésre, fejlődésre vagy leépítésre.

A döntés a mi kezünkben van.
Minden egyes nap.

Te mit választasz?
Félreállsz vagy FELÁLLSZ, ha kell, ezredjére is?

A héten nagy bejelentéssel jövök, figyelj!

Szeretettel ölellek,
Kata