Egy hete voltam nőgyógyásznál.

Nehezen vettem rá magamat, bevallom őszintén.

Ha valami megmaradt az endometriózissal töltött évekből, az a nőgyógyászati vizsgálattól való parázás.

Nincs ezen mit szépíteni, ez van. De tudom, hogy ezen változtatni akarok, és biztosan sikerülni is fog, de egyelőre ez még velem van.

                            

Nem tudom, te hogy vagy vele, de én azt vettem észre magamon, hogy minél jobban félek, aggódok, szorongok valaminek a végkimenetele miatt, annál rosszabbul érzem magam. Tulajdonképpen ezen nincs semmi meglepő, hiszen amilyen energiát bocsájtunk ki az érzelmeink, gondolataink által, olyan valóságot is fogunk megtapasztalni. 

Ezért ezeket a nőgyógyászati vizsgálatokat tréningnek fogom fel. Tréningezem magamat, az elmémet, hogy hogyan kezeljem a bennem felmerülő félelmet, ami akkor jelentkezik, amikor közeleg az éves vizsgálat időpontja.

Ilyenkor mindig ilyesmiket mondok magamnak:

Ha akármi is van, akkor azon a félelem a legkevésbé fog változtatni. Ha akármi is van, akkor az van és kész. Akár félek, akár nem. Akkor miért ne válasszam azt, hogy jól érzem magam?

Azzal, hogy félek, csak a saját napomat, hetemet rontom el, mert szorongással, beszűkülve töltöm az időmet. Totálisan értelmetlen.

Orvoshoz menni tök jó dolog, mert ha bármi probléma is van, akkor legalább kiderül! És ha már kiderült, akkor tudok rajta változtatni. Amíg nem is tudom, hogy van valami baj, akkor addig hogyan változtassak rajta?

Tehát a félelem semmire nem jó. Semmi építő jellegű nincsen benne.

Ugyanakkor nem szadizom magam azzal, hogy de gáz, hogy félek. Nem. Elfogadom, hogy ilyen érzelmeim kerekedtek, és elfogadom, hogy ott van. Ezzel már nem tiltakozom ellene, és könnyebben el tudom engedni ezt a negatív állapotot.

Amikor éppen jó erősnek éreztem magam, hogy bejelentkezzek a vizsgálatra, gyorsan fogtam a telefonom, és tárcsáztam. Óriási lépés, amikor már az ember jó régóta halogat egy telefonhívást 🙂

A vizsgálat előtti pár napon pedig mindenféle pozitív dologra tereltem a figyelmemet, hogy a bennem levő félelem ne uralkodjon el. Sőt, jól is jött ki, mert egy nagyon fontos elintéznivaló miatt mentem Magyarországra, ami egy napra esett a nőgyógyásszal, így ez annyira lekötötte a figyelmemet, hogy nem is foglalkoztam a nőgyógyász parámmal.

A nőgyógyászhoz végül totál nyugodtan mentem. Addigra már a szorongásomat olyan jól le tudtam kezelni, hogy egyáltalán nem féltem. Mert ugye mitől fél ilyenkor az ember? Mi van, ha visszajött? Mi van, ha újra beteg vagyok? Mi van, ha……? Na és ez kész, benyomja a félelem gombot.

Viszont azzal, ha hallgatunk a félelmeinkre, belemegyünk az elménk játékába. A félelmeink fognak irányítani, és nem mi, nem a lélek. Ez frusztrációt vált ki belőlünk, mert mélyen legbelül tudjuk, hogy ennél sokkal hatalmasabbak vagyunk, semmint hogy állandóan féljünk valamitől. Az nem megoldás, ha a félelmünket hagyjuk eluralkodni magunkon, majd eljutunk odáig, hogy az orvosi vizsgálatot halogatjuk. Emiatt dühösek leszünk magunkra, ami aztán az önbecsülésünket is aláássa. Ezzel semmire nem megyünk.

Ezeket a mondatokat el kell felejteni. Értelmetlen, negatív spirálba taszít. És minél negatívabb vagy, annál sebezhetőbb vagy, mind testileg, mind érzelmileg. Egyenes út a betegségekhez. Rossz irány. Meg kell fordulni.

Na szóval bementem a rendelőbe, szépen lement a vizsgálat. Újabb örömtáncot jártunk a drága Doktor Úrral, ugyanis minden rendben van. Alapos vizsgálat során egyértelműen látszott, hogy sem a jobb, sem a bal petefészkemben nincs ciszta, sem a méhemben, de más sem, és a húgyhólyag is csilivili. Endometriózisra utaló jel nincs. Hatalmas öröm, hatalmas megkönnyebbülés.

Úgyhogy a para tök fölösleges volt. Mert minden rendben van fizikálisan.

Viszont már tudom, hogy a felbukkanó félelem nem tesz jót, úgyhogy mindent megteszek azért, hogy el tudjam engedni a jövőtől való félelmemet. Nem kis falat, de elég nagy motivációm van, mert tudom, hogy a negatív spirálok hova vezetnek. Ezt az utat megjártam, köszönöm szépen, elég volt. Más utat választok, és hajlandó vagyok mindent megtenni azért, hogy az egészségemet fenntartsam. Nem hagyom, hogy az elmém becsaljon a csapdába. Észnél kell lenni, ha önmagunkról van szó.

Neked van valami tuti tipped, ahogy ezeket a felbukkanó félelmeket kezelni szoktad?

Szeretettel ölellek Benneteket,
Lux Boros Kata