Hányszor tetted fel magadnak azt a kérdést, hogy miért pont én? Miért pont én vagyok az az 1 Nő a 10-ből, akinek endometriózisa van?

Én elég sokszor. A betegségem elején, az első műtét után főleg, végtelenül egyedül éreztem magam. Mintha beszippantottak volna valami mély, sötét szakadékba. Nem értettem, hogy miért kell nekem ezen mind keresztülmennem.

Mi rosszat tettem én? – Kérdeztem a Jóistentől.

Aztán az évek alatt rájöttem, hogy minden ember küzd valamivel. Minden embernek vannak nehézségei az életben. Kinek ez, kinek az. És az adott dolog, legyen az akármi is, sokszor nagyon-nagyon nehéz tud lenni, hiszen abból az adott dologból valamit meg kell tanulnia. És kívülről nézve másnak ez lehet, hogy nem jelentene problémát, és a másik ember lehet, hogy nem érti, hogy miért éli meg a másik ezt a helyzetet ennyire rosszul, és miért nem tud már tovább lépni rajta.

Mondjuk egy rossz párkapcsolat, egy borzasztó munkahely, egy állandóan panaszkodó ismerős.

Kívülről mindig könnyebben látjuk mások helyzetét. A sajátunkat meg sehogy sem. Olyan, mintha rajta feküdnénk egy tükrön, az életünk tükrén. Ha az orrod rajta a tükrön, sehogy nem fogod látni magad.

Az évek alatt arra is rájöttem, hogy egyáltalán nem vagyok egyedül. Rengetegen vannak körülöttem, csak én éreztem magam belül egyedül. Ez egy ilyen lelkiállapot volt, így éltem meg a ‘gyógyíthatatlannak’ bélyegzettséget.

Az évek alatt rájöttem, hogy nem is lehetnék jobb helyen. Nem is történhetne jobban az életem. Mert rájöttem, hogy az életben történő események nem ellenem vannak, nem azért vannak, hogy büntessen az élet, mert jól megérdemlem, hanem azért, hogy tanuljak belőle valamit. Hogy általa erősebb, okosabb, gyorsabb, tudatosabb, éberebb, gyengédebb legyek.

Az élet nehézségei nem az ellenségeink, hanem álruhába bújt áldások. 

Ha megkérdezel, hogy ha vissza tudnám forgatni az idő kerekét, akkor változtatnék-e a múltamon. A válaszom az lenne, hogy nem. Nem, mert akkor nem lennék az az ember, aki ma vagyok. Komoly dolgokra tanított meg az endometriózis, fájdalmas út volt, de bizony arra is rájöttem, hogy nem mindig az egyszerűbb út a legjobb.

Minden út a megfelelő út.

Nincs olyan, hogy rossz úton lennénk, mert minden, ami velünk történik, az egyetlen egy célt szolgál:

azt, hogy megtaláljuk Önmagunkat. Hogy felismerjük Önmagunkat.

Akármilyen nehézségeink is vannak az életben, tudnunk kell, hogy ezek nem ellenünk vannak. Hanem azért, hogy jobb emberré tegyenek bennünket.

Steve Jobs mondta a híres 2005-ös Stanfordi diplomaosztó beszédében:

Keserű pirula volt, de azt hiszem, a betegnek szüksége volt rá. – Steve Jobs

Ha esetleg nem láttad ezt a fantasztikus beszédét, nézd meg. Örök igazságok vannak benne. Ezt pedig arra mondta, hogy amikor kirúgták a saját cégétől, végtelenül maga alatt volt, és nem tudta, hogy mit kezdjen magával. De utólag nem is történhetett volna jobban, mert ettől az eseménytől ő nem tört össze, hanem új céget alapított, a Pixart, amit cégül felvásárolt az Apple, és ő így visszatérhetett a saját cégéhez.

Minden nehézség tulajdonképpen egy vízválasztó is az életünkben. Mert eldönthetjük, hogy hagyjuk-e, hogy az esemény tönkretegye az életünket, vagy azt mondjuk, hogy nem hagyjuk magunkat, és megkeressük azt, hogy ebből hogyan tudok egy jó dolgot kihozni.

Nem az a lényeg, hogy mi történik velünk az életben, hanem az, hogy hogyan reagálunk erre.

Az fogja eldönteni, hogy milyen eredményeink lesznek. És ez tulajdonképpen egy döntésen múlik.

Egy döntésnyire vagy attól, hogy újra egészséges legyél. Akármilyen durva is, de igaz.

Egy kicsi döntés.

És ezzel a döntéssel nem csinálsz mást, mint ÖNMAGAD MELLÉ állsz. Mert eldöntötted, hogy Te egy teljes értékű, értékes Emberi Lény vagy, akinek az élete ÉRTÉKES. Az értéket pedig meg kell védeni, majd megosztani másokkal.

A döntésünk által igent mondunk magunkra, és nemet a szenvedésre.

Egy kicsi döntés, amit mennyi és mennyi ember nem hoz meg azért, mert nem hisz önmagában…mert azt hiszi, hogy nincs a döntéseinek értéke, hatása. Mert azt hiszi, hogy nem lehet befolyással az életére, és mert azt hiszi, hogy neki szenvednie kell (persze nem tudatosan). És csak keresi a kifogásokat, hogy miért nem tud változtatni, ezzel igazolva a saját helyzetét. Ha valaki ezen út mellett DÖNT, akkor nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy tudjuk, mi fog történni. Semmi jó.

Önmagunk mellé kell lépnünk, és úgy védeni meg magunkat, mintha az általunk leginkább szeretett embert akarnánk megvédeni.

Akármilyen úton is vagyunk, minden útnak egy célja van: Megismerjük önmagunkat, felismerjük, kik vagyunk, visszataláljunk Önmagunkhoz. Mi ezt az utat választottuk. Mi az endometriózis nehézségei által nőhetünk ki a kis burkunkból, és a kis ráncos hernyócskából az endometriózis által lehetünk gyönyörű, kecses pillangók.

Szeretettel ölellek

Lux Boros Kata

 

Photo by Boris Smokrovic on Unsplash