A napi 2×5 perces gyakorlat, ami megváltoztatja az életedet

Posted on Posted in boldogság, elme, férj, gyermekvállalás, hála, hozzáállás, megerősítések

Az endometriózis egy komoly vízválasztó minden Nő életében, akit ezzel diagnosztizáltak. Sokszor úgy érezzük, hogy kihúzták a lábunk alól a talajt, és már semmi nem lesz olyan, mint volt. Félünk, fájunk, lelkileg és testileg, és totálisan egyedül érezzük magunkat.

Amikor ilyen lelki és testi állapotban van az ember lánya, kell találni valami kis apró fogódzkodót, ami legalább a lelket tartja bennünk, hogy ne omoljunk össze.

Ez egy elég húzós hullámvasút, amin most ülsz, tudom. És nem is jövök azzal, hogy fel a fejjel, meg legyél überpozitív, és csinálj úgy, mintha semmi bajod nem lenne. Fontos a pozitív hozzáállás, és az, hogy akarjunk jobban lenni, de van, hogy arra van szükség, hogy kiengedd a bezárt és elzárt negatív érzelmeidet. Engedd ki, dühöngd ki magad, vezesd le a feszültséget, aztán töltsd magad fel pozitív energiákkal.

Ma egy fantasztikusan felemelő, végtelenül egyszerű kis gyakorlatot szeretnék Veled megosztani. Ez egy filléredbe nem fog kerülni. Ez az apró figyelmesség az egész életedet fogja megváltoztatni. Persze ha rendszeresen beépíted a mindennapjaidba.

Ez a gyakorlat pedig nem más, mint a hálaadás.

Miért fontos a hála?

Hogyan csináljam a hálaadást?

Több verzió is létezik.

A legjobb, ha reggel rögtön felkelés után és este lefekvés után szánsz magadban 5 percet arra, hogy végigvedd, miért is vagy hálás az életedben, vagy akár konkrétan azon a napon.

2×5 perc. Mennyire semmi idő, a kérdés az, hogy vajon hányan használják ezt az életük jobbá tételére? Valószínű, hogy nem sokan, de bízom benne, hogy egyre többen fogják.

Csinálhatod úgy, hogy magadban mondod el a kis listádat, de azt is csinálhatod, hogy nyitsz egy helyes kis füzetet, és kézzel írod le a kis tételeidet.

Én hogyan csinálom?

Én napjában többször mondom el a kis hálámat, általában háromszor.

Nekem az alakult ki könnyeden szokásnak, hogy a reggeli kutyasétát felhasználtam a hálaadásra (+vizualizálásra).
Nyugodt, csendes környéken élünk, egy kis patak mellett, természetben, ezért így könnyű volt ellazulni. Egy forgalmas úton ezt biztos, hogy nem tudnám csinálni, mert a túl sok inger és a nagy zaj elvonja a figyelmemet.
Nálam ez kb. 20-30 percet jelent reggelente.

Aztán a napi meditációm előtti imádkozást is fel szoktam tölteni a hálaadással.

És este, lefekvés után, ágyban fekve, álomra várva gondolatban újból elmondom a kis hálámat.

Ez van, hogy változik, mármint az, hogy miért adok hálát. Az esti hálaadásnál sokszor a nap eseményeiért is hálát szoktam adni.

Itt is egy fontos szempontot követtem:

Akármit is csinálok, a lényeg az, hogy JÓL ÉREZZEM MAGAM, és azt csináljam, ami jólesik!

Nekem így esett jól. Csináltam egy ideig a leírós verziót is, de ahhoz nem volt türelmem 🙂 De van, akinek az jobban beválik.

A lényeg az, hogy szánj minden nap legalább 2×5 percet arra, hogy mélyen, szívből jövően érezd át, hogy mennyire szerencsés is vagy. Érezd azt, ahogy a hála szétárad az egész testedben. Minél mélyebben éled meg a hálát, annál könnyebben fogod észrevenni a jó dolgokat az életedben. Amikor szembejön Veled az utcán egy látássérült ember, egyből rájössz, hogy mennyire szerencsés vagy, hogy TE látsz. Vagy egy mozgássérült ember, aki nem tud felállni a székéből. Vagy akinek balesete volt, és amputálni kellett a karját. Vagy akinek nincs otthona, és éjjel nappal az utcán lakik, akármilyen idő is van.

Fogalmunk sincs róla, hogy mennyire szerencsések vagyunk. Mert rohanunk. És nem vesszük észre azokat a dolgokat, amikkel meg vagyunk áldva. Csak azt látjuk, hogy mi NINCS, és arra vagyunk rápörögve, hogy miért nincs már meg az is… úgy rohanjuk végig az életünket, hogy nem vesszük észre, milyen csodás lehetőségeink vannak, mennyi csoda rejlik bennünk, amivel jobbá tehetnénk saját életünket, a társadalmunkat, a világot, gyerekeink számára egy jobb jövőt megalapozva.

Észre sem vesszük, hogy egyediek és megismételhetetlenek vagyunk. Mert csak azt látjuk magunkban, hogy mik nem vagyunk, hogy milyenek nem vagyunk, és azon pörgünk, hogy nekünk milyennek kellene lennünk, mert azt gondoljuk, hogy akkor majd úgy biztos jobban fognak minket szeretni és elfogadni. Egy teremtett hazugságban élünk. Nem önmagunk vagyunk. A társadalom által nyomatott szerepekbe próbáljuk magunkat belesuvasztani, és ha nem illünk be sehova, akkor szörnyen érezzük magunkat. Elnyomjuk önmagunkat, majd ebbe fizikálisan is belebetegszünk.

Soha nem lehetünk boldogok, ha olyannak tettetjük magunkat, akik nem vagyunk. Csak úgy találhatunk boldogságra, ha megtaláljuk önmagunkat. Ha szeretjük és elfogadjuk azt, amilyenek vagyunk. Mindig törekszünk arra, hogy jobb emberek legyünk, ha van valami kevésbé előnyös tulajdonságunk, akkor változtatunk rajta. És azt erősítjük meg, hogy mi mi mindenért vagyunk értékesek. Nem pedig azt, hogy miért nem.

Bevallom Neked, hogy sokszor addig mondom a háláimat, amíg egy könnycsepp le nem gördül az arcomon. Annyira elcsordulok a hálától, hogy megkönnyezem, mennyire szerencsés vagyok. A világ egyik legszerencsésebb emberének tartom magam.

  • Mert van hol laknom. Vár itthon a meleg lakás, meleg étel, bőségesen, a hűtő roskadozik, szekrények tele vannak kajával, és nekem az a legnagyobb gondom, hogy ma mi a francot főzzek.
  • A szekrényekből folyik ki a ruha és a cipő. Nem vagyok egy shopping addict, de azért vannak cuccaim.
  • egy ilyen csodálatos bolygón élhetek.
  • Van egy szerető, hű Társam, aki imád, tűzbe tenné értem a kezét, és én viszont, érte. Megküzdöttünk azért, hogy együtt maradhassunk, de kitartottunk egymás mellett, és harmonikus családban élhetek.
  • Annak ellenére, hogy Apukám 2 éves koromban meghalt, és apa nélkül nőttem fel, azt kell hogy mondjam, boldog gyerekkorom volt. Zuglóban egy bazi nagy családi házban élhettem, zöld övezetben, jó környéken.  Jó testvéreim vannak. Külföldre jártunk repülővel nyaralni, legalább 2 hetet.  Nem voltunk őrülten gazdagok, de jól éltünk.
  • Jó iskolákba járhattam, 28 éves koromig úgy tanulhattam, hogy nem kellett mellette se nyaranként, se év közben dolgoznom. Van két szakmám, van egy diplomám. 4 nyelven tudok kommunikálni.
  • sok helyen járhattam már a világban, láttam a tengert, láttam az óceánt, láttam gyönyörű egzotikus növényeket, gyönyörű állatokat, csodás emberekkel ismerkedhettem meg.
  • rátaláltam a lelki fejlődés csodás útjára, és spirituálisan is tudom fejleszteni magam a meditációm által.
  • Minden testrészem megvan, minden szervem működik. Reggel úgy tudok kikelni az ágyból, hogy fel tudok állni a saját lábamra. El tudok menni egyedül wc-re. Meg tudom mosni a kezeimmel a fogamat, az arcomat. Tudok vezetni, szabadon tudok közlekedni. Látom, hogy mi történik körülöttem, és hallom is. (Általában itt sírom el magam, és most is érzem a torkomon, ha tovább részletezem, megint jön a könnycsepp… mert valójában el sem tudom képzelni, hogy ilyen lehet úgy élni, hogy nem tudok reggel felkelni az ágyból, nem tudok elmenni wc-re. Hogy nem tudok elmenni sétálni a kutyáimmal, nem tudom a Szerelmem arcát végigsimítani. Fogalmam sincs. És eszembe jutnak azok, akik így élik az életüket. És el is szégyellem magam, hogy én meg mit nyafogok már, hogy hideg van, amikor másnak nincs mit ennie, nincs hol laknia, vagy ilyen fizikális nehézségekkel kell nap-mint nap szembe néznie…) Fogalmunk sincs, hogy milyen szerencsések vagyunk.
  • Szép vagyok. (szerintem 🙂 bár erre is az endometriózis vezetett rá, mert korábban semmi szépet nem láttam magamban.)  Ezért semmit nem kellett tennem. Nem kellett érte megdolgoznom. A Jóisten egy szép testtel ajándékozott meg. Nem tudom, hogy érdemeltem ezt ki, de igyekszem jó célra használni ezt az ajándékot.
  • a megélt szenvedéseim átélésével és a tapasztalataim megosztásával segíthetek mások életét egészségesebbé, boldogabbá varázsolni. És ezzel értelmet is nyert az egész pokol, amit átmentem. Ami nem öl meg, az megerősít, szokták volt mondani 🙂

Mindig van miért hálát adnunk, akármennyire is rossz a helyzet. A lefelé tartó spirálból akkor tudunk kijutni, ha elkezdjük a pozitív oldalt erősíteni. És ehhez csodás eszköz a hála. 

Röviden elmesélem Neked, hogy miért annyira hatékony a hála.

Hálát általában akkor adunk, ha valamit elértünk, valamit megkaptunk, valamink VAN.

Az elménknek a tudatalatti része az elménk érzelmi, cselekvésre ösztönző központja. A tudatalatti elmének az a csodálatos tulajdonsága van, hogy nem tud különbséget tenni a valódi és az elképzeld gondolat között. Amit betáplálsz, annak a megvalósításán fog dolgozni. Neki nem feladata, hogy eldöntse, az adott dolog neked jó-e vagy sem. Azért a tudatos elme a felelős.

Tehát ha Te tudatosan azokra a dolgokra kezdesz el figyelni, amikért hálás lehetsz, azzal a tudatalatti elmédbe azt az állapotot fogod betáplálni, hogy neked ezek a dolgok már megvannak. A tudatalatti elme pedig mindent meg fog tenni azért, hogy ez a fizikai valóságod legyen.

Másrészről, amikor a hála járja át egész lényedet, boldog kezdesz lenni. Ez azért is van, mert ennek a pozitív energiának a hatására boldogsághormonok szabadulnak fel a szervezetedben, amik pedig ellazítják teljes lényedet. A test öngyógyító képessége pedig úgy tud újra helyreállni, ha teljes ellazultság és nyugalom van, kívül-belül. Minél többször adsz hálát, annál többször leszel boldog, és annál több egészséget hozó hormon fog azon dolgozni, hogy a szervezeted abba az állapotba kerülhessen, amit te éppen vizualizálsz. Mert ugye a hálával képek is megjelennek előttünk, mert képekben gondolkozunk.

Ezért ha egészségedet szeretnéd minél hamarabb visszakapni, akkor érdemes azért hálát adnod, de nagyon-nagyon részletesen, hogy TE MOST EGÉSZSÉGES VAGY. 

Ezzel egy kicsit becsapjuk magunkat, mert most éppen még nem vagyunk egészségesek. De először érezned kell, hogy Te tényleg egészséges vagy. Képzeld el, hogy miket fogsz csinálni, amikor újra egészséges leszel. Újra fogsz sportolni? Megszülted a gyermekedet, és anya lettél? Miket csináltok a gyermekeddel, a férjeddel együtt? Hogy érzed magad? Hogy nézel ki? Miket érzel? Azt az állapotot kell részletesen elképzelni, amit meg akarsz valósítani. Még akkor is, ha most még ez nincs meg. Ezzel ne foglalkozz. Álmodozz! Majd adj hálát azért, hogy Te újra egészséges vagy.

Nincs olyan elmondott és átérzett hála, aminek ne lenne pozitív hatása.

Szeretettel ölellek, mosolyogj ma is sokat, és adj hálát valamiért, most azonnal <3

Lux Boros Kata

 

Photo by Jessica Bristow on Unsplash

Leave a Reply