Ausztriában ma 2 hete, hogy kijárási korlátozások léptek életbe. A napok összefolynak, hosszas gondolkozás után tudom csak megállapítani, hogy éppen milyen nap van. Ez az egész koronás állapot kicsit olyan, mint egy hosszúra nyúlt vasárnap.

Újfajta élethelyzetekkel nézünk szembe kollektív szinten, hiszen ez az állapot mindannyiunkat érint, csak mindenkit másképp. Több időnk van magunkra, jóval több időt töltünk otthon, és jóval inkább rá vagyunk most kényszerülve, hogy az életünkben esetleg nem ideálisan működő dolgokkal könyörtelenül szembesüljünk: legyen az párkapcsolat, munkahely, vagy éppen a saját magunkkal levő viszonyunk. Azok, akik alapjába véve jól megvannak magukkal, kiegyensúlyozottak lelkileg is, akik alapból inkább szeretnek otthon lenni, és amúgy is kissé ember- és tömegkerülők, azoknak most kánaán van. De mi van azokkal, akik nem ebbe a csoportba tartoznak? Akik a jelenlegi helyzetet nagyon komoly érvágásnak élik meg? Akiknek az otthonlét inkább büntetés, mint áldás? Akik most szembesülnek vele, hogy a házasságukból, párkapcsolatukból inkább menekülnének, ahogy azt tették is “a nagy szabadság” idején, amikor még szabadon mehettünk dolgozni, partizni, ilyen-olyan programokat csinálni.

Ez egy olyan krízis helyzet, aminek egyelőre nem látjuk a következményeit, viszont azt lehet sejteni, hogy komoly változások elébe nézünk, szinte minden téren.

Mit tehetünk azért, hogy nem csak testileg, lelkileg, tudatilag egészségesen legyünk túl ezen a helyzeten, hanem esetleg még jobban is kerüljünk ki belőle, mint ahogy abba belecsöppentünk? 

Hiszen azt beláthatjuk, hogy egy krízishelyzet abszolút megálljra kényszerít minket. És itt most egy globális megállj van, szinte mindenkinek. De gondoljunk csak bele; amikor megbetegszünk, akkor is egy krízis helyzetet élünk meg. Ilyenkor több lehetőségünk van.

1. Belesüllyedünk a negatív spirálba, és süllyedünk lefele a krízissel, szépen csendben belefulladva lelkileg, szellemileg, fizikailag.

2. Tudatos lépéseket kezdünk tenni azért, hogy a krízissel ne elsüllyedjünk, hanem felemelkedjünk. Ez a második opció munkásabb, de személyes tapasztalatból tudom, hogy másképp nem fogunk a krízis helyzetünkön változtatni. Akkor süllyedünk, úgy, ahogy vagyunk.

Mi az a tudatos lépés, amit első körben megtehetünk? 

Kezdjük el a helyzetünk pozitív oldalát megnézni, és arra fókuszálni. Ez sokszor nem könnyű, de minden helyzetben van valami pozitívum. Fogj egy üres papírt, és a tetejére írd rá, hogy “Mi az a 20 legjobb dolog abban, hogy…?” Legyen ez egy hívókérdés, amire az elméd elkezdi megkeresni a válaszokat. Ezt végigcsinálod, sokkal jobban fogod magad érezni.

De miért is lehet jó egy ilyen krízis helyzet? 

Egy krízis helyzet kirángat minket a kofortzónánkból. Szeretjük a komfortzónát, de a komfortzónán belül semmi nagyszerű dolgot nem érünk el, mert nem motivál minket semmi arra, hogy a helyzeten változtassunk. Egy krízis helyzet az a tökéletes helyzet, ami végre változásra, változtatásra ösztönöz bennünket. Hiszen a kis komfortzónánkban annyira jól elvagyunk, hogy azokra a dolgokra is rábólintunk, amik igazából nekünk örömet nem okoznak. Ezzel magunkban dolgokat, érzelmeket elnyomunk, eltemetünk, ez pedig stresszt okoz, feszültek vagyunk. Ehhez hozzájön még egy pár dolog (például krónikus kialvatlanság, egészségtelen táplálkozás, munkahelyi, megélhetési, magánéleti stressz, stb.) Majd kezdenek jönni az első fizikai jelek, hogy ez így nem lesz jó. De mi továbbra sem változtatunk. Aztán jönnek a komolyabb jelek. Azokat se vesszük komolyan. És aztán jön egy komolyabb betegség, mint mondjuk az endometriózis. Van, hogy még ilyenkor sem vesszük a lapot. Én se vettem, kétszer kellet műtőasztalra feküdnöm, majd egy harmadik műtét esélyével szembenézni, hogy kapcsoljak. Itt valami nagyon nem stimmel, és valamit meg kell változtatnom, ha ezen az egyre nyomorúságosabb helyzeten változtatni akarok. A helyzetemet nem voltam hajlandó elfogadni, és az életem minden területét átkutattam, és ami egy kicsit is stresszt, elégedetlenséget, boldogtalanságot okozott, azon azonnal változtattam. Ennek köszönhetem, hogy a harmadik műtétet el tudtam kerülni, mert felszívódtak az állítólag felszívódhatatlan, csak műtéti úton eltávolítható petefészek csokoládéciszták.

Mindig azt mondom, és abszolút úgy is érzem, gondolom, hogy nem lennék ma az az ember, ha nem megyek végig ezen a személyes krízisen. Nem lennék ma az, ha nem kényszerítem bele magam egy, kettő műtétbe, majd majdnem egy harmadikba. Durva ezt utólag kimondani, de hálás is vagyok az életnek, hogy megadatott nekem ez a lecke, ez a mélypont, mert ezt a negatív élethelyzetet ugródeszkának használtam, persze miután kapcsoltam, hogy nekem itt most sokmindenen változtatnom kell. Máshogy nem megy.

Ez a globális krízis helyzet szintén fantasztikus lehetőség arra, hogy mind egyéni, mind társadalmi szinteken felülvizsgáljuk önmagunkat, az életvitelünket, és elgondolkozzunk rajta, hogy jó-e ez így, és ha nem, akkor változtassunk dolgokon, MOST.

Zárásképpen egy pár kérdés, amin érdemes lehet most elgondolkoznunk.

A koronavírus előtti életemben:

Pihentem eleget?
Töltöttem elég minőségi időt a szeretteimmel?
Töltöttem elég minőségi időt önmagammal?
Boldog vagyok a párkapcsolatomban?
Elégedettséggel tölt el a munkám?
Elégedett vagyok az életkörülményeimmel?
Van valamilyen lelki sérelmem, engem ért trauma, amit inkább eltemettem, semmint hogy feldolgoztam volna?
Képes voltam megbocsátani másoknak?
Vannak EMBERI kapcsolataim, nem csak virtuálisak?
Nevettem eleget?
Olyan életet éltem idáig, amilyet fiatalkoromban magamnak elképzeltem? Ha nem, akkor miben más az életem, és mit tudnék tenni azért, hogy boldogabb legyek?

Amíg nem fordítunk energiát arra, hogy a negatív, jelenlegi helyzetről áttereljük a figyelmünket arra, hogy mit AKARUNK, addig soha de soha nem fogunk kijutni a trutyiból. Azzal csak állandosítjuk azt.

Hangold tehát magad egy pozitívabb frekvenciára azáltal, hogy megkeresed a krízishelyzet pozitív oldalát, összpontosíts arra, gondolkozz el azon, hogy életed mely területein szeretnél boldogabb lenni, és csinálj olyan dolgokat, amik jó érzésekkel töltenek el. Nevess sokat, játssz, olvass, sétálj, fuss, sétáltass kutyát, gyújts egy gyertyát, imádkozz, meditálj, beszélgess, fess, vegyél egy jó fürdőt, zenélj, énekelj, bármit, amitől JÓL érzed magad. Ez segíteni fog abban, hogy a krízis helyzetből minél hamarabb kijuss. És amikor ennek vége van, erősebb leszel, mint eddig valaha voltál.

Szeretettel ölellek, mosolyogj ma is sokat,

Kata

 

Photo by Diego San on Unsplash