Eltelt a Karácsony, beléptünk egy új évbe.  Kipihenve az ünnepi gigakajálásokat, a szilveszteri készülődést majd a partizást, újra nekifoghatunk egy reményekkel teli új esztendőnek.

Nem tudom, Te hogy vagy vele, de nekem a január valahogy még mindig a karácsonyi varázsban tündököl. Hiába megy újra minden a megszokott módján, hiába indult újra a munka, odabent, a szívem mélyén még karácsonyi dalok visszhangját hallom.

Emiatt a január nekem egy csendes hónap, no nem kívül, mert van bőven tennivaló. Belül. Amikor csak van rá módom, elvonulok, átgondolom a tavalyi évet, és készítek egy tervet az újévre.

Visszatekintve az óévre, kezembe kapom a határidőnaplómat, és szépen hónapról hónapra végiggondolom, hogy mi minden történt, mi minden valósult meg, mennyi új csodás emberrel ismerkedtem meg, mennyi új helyen jártam, és mindig mosolyra görbül a szám, akármilyen nehéz évem is volt. Mielőtt megtervezem az újévet, szépen lezárom, elbúcsúztatom az óévet. Levonom a tanulságokat, átgondolom, mit lehetett volna jobban csinálni, majd hálát adok azért, hogy ennyi mindent megtapasztalhattam, és a tapasztalásaim által több lehetek ma, mint egy évvel ezelőtt. Az idén sincs ez másképp.

És ebben az elmélkedős, visszanézős, tervezgetős hónapban újra előkerül a hála.

Az endometriózissal töltött éveim tanítottak meg arra, hogy értékeljem a legapróbb semmiséget is. Mert a sok kis apró semmiség egy nagy egészet ad ki. És ha a kis dolgoknak sem tudok örülni, akkor hogyan várhatnék nagyobb, még jobb dolgokat?

A hála nem azt jelenti, hogy elfelejtjük a rossz dolgokat, hogy szemet hunyunk felettük. A hála azt jelenti, hogy a rossz dolgok mögé nézve megkeressük a bennük rejlő jót, és arra fókuszálunk. Ezzel trenírozzuk is magunkat, hiszen így fogunk tudni előre haladni. Vagy, ha nem tudjuk meglátni a rossznak tűnő dolgokban a jót, akkor keressünk olyan dolgokat, amikért igenis hálásak lehetünk. Amik örömmel töltenek el minket.

Ha mindig csak szenvedünk és szomorkodunk a minket ért rossz, fájó dolgok miatt, akkor megragadunk egy ponton. Ott, abban az iszapban, és nem hogy kijutnánk, de egyre lejjebb és lejjebb fogunk süllyedni.

Azzal, hogy az egészségünk jelenleg ilyen állapotban van, annak lehetnek jó oldalai is. Például, a betegségünk:

pihenésre, lassításra késztet;
rákényszerít arra, hogy elkezdjük jobban megismerni magunkat;
ösztökél arra, hogy kezdjük el a határainkat kijelölni, és betartani;
rávezet arra, hogy építsünk erős önbizalmat, önbecsülést;
kiválogatja az emberi kapcsolatainkat; a mérgezőket eltávolítja, és a jó, építő kapcsolatokat megerősíti;
rávilágít arra, hogy mennyi rossz szokásunk van; amire egyébként hosszú évek alatt magunktól nem feltétlen jöttünk rá;
rávesz minket arra,hogy bánjunk jobban a testünkkel, figyeljünk jobban oda rá, mozogjunk;
rávilágít arra, hogy mennyi fájdalommal, sérelemmel van tele a szívünk;
emlékeztet minket arra, hogy micsoda erő rejlik bennünk, és bármit meg tudunk valósítani, és el tudunk érni;
rávilágít arra, hogy valamit nem jól csinálunk, és az életünkön változtatnunk kell, ha javítani akarunk rajta.

A betegségeket lehet átoknak is felfogni. De ha így tekintünk rá, akkor ellenségként fogunk rá tekinteni. Ez pedig nem jó hozzáállás.

A betegség hozzánk tartozik. A testünk jelzése.

A testünk pedig egy fantasztikus rendszer, jelez, ha baj van. Ha a betegséget ellenségnek tartjuk, akkor önmagunkat tartjuk ellenségnek.

Akkor negatív érzéseket táplálunk önmagunkkal szemben, azt gondoljuk, hogy „Még arra sem vagyok képes, hogy anya legyek.” Ezt a mondatot sürgősen felejtsétek el.

Bűntudatot érzünk, ha nem is mondjuk ki, de belül így érzünk. Szégyelljük magunkat, hogy betegek vagyunk, és ráadásul a női mivoltunk van megtiporva az endometriózis által. Ezzel viszont egy negatív, önbeteljesítő spirálba kerülünk. Ha nem változtatsz a hozzáállásodon, akkor ebből hogyan tudnál kikeveredni?

Változtatnunk kell a hozzáállásunkon.
Változtatnunk kell a látásmódunkon.
Hálásnak kell lennünk minden apró(nak tűnő) dologért az életünkben, mert ezek az apróságok az új életünk nagyon fontos építőkövei. Ebből tudunk újat építeni, a szenvedés, szomorkodás csak szenvedést és szomorkodást teremt.
Meg kell találnunk, hogy milyen pozitív változásokat hozott az életünkbe az endometriózis.
Az endometriózist nem szabad gyűlölni. Az endometriózis a testünk része. Együttérzőnek kell lennünk önmagunkkal és a betegségünkkel. Magunkhoz kell ölelni, és azt mondani:

„Szeretlek, és köszönöm szépen, hogy ennyi mindenre megtanítottál, végtelenül hálás vagyok neked. Sajnálom, hogy ennyi fájdalmat okoztam neked, és ígérem, hogy mostantól vigyázok rád, vigyázok magunkra. Mindent megteszek azért, hogy újra egészségesek legyünk. És nem haragszom rád. Megbocsájtok neked, kérlek, te is bocsáss meg nekem.”

Ha az endometriózist ellenségnek tekintjük, és le akarjuk győzni, akkor még mindig az endometriózisra összpontosítunk. Harc az endometriózis ellen, győzzük le az endometriózist! Nem jó, még mindig a betegségbe tesszük az energiánkat, nem kifelé nézünk belőle.

Nem az endometriózist kell legyőznünk, hanem az egészség újbóli megteremtésére kell összpontosítanunk. Arra kell fókuszálnunk, hogy hogyan tudunk újra egészségesek lenni. Mit kell tennünk azért, hogy a fájdalmaink elmúljanak? Mit kell tennünk azért, hogy újra teljes életet élhessünk?

Az endometriózis nem ellenség, az endometriózis a barátunk, egy álruhába bújt barát. Néha a barátaink mondják ki a legfájóbb dolgokat, és mi tudjuk, hogy igazuk van. Nem könnyű feladat a barátunknak sem felnyitni a szemünket, amikor már nem bírja tovább nézni, hogy bénázunk, hogyan ártunk önmagunknak, másoknak. Ez persze nekünk is kellemetlen. Fáj az igazságot hallani. De ha túltesszük magunkat rajta, és elgondolkozunk a hallottakon, akkor tudni fogjuk, hogy igaza van. Lehet, hogy kizárjuk a barátot az életünkből, mert annyira megbántott minket. Lehet, hogy évekig fel sem hívjuk. Lehet, hogy megutáljuk. És lehet, hogy évek múltán jövünk rá, hogy mennyire igaza volt, és neki köszönhetjük, hogy változtattunk az életünkön. Utólag pedig szeretettel öleljük magunkhoz, ha tudjuk.

Úgyhogy ne hagyjuk magunkat becsapni. Az endometriózis magában hordozza egy még boldogabb, még több, még egészségesebb és teljesebb élet lehetőségét. Az endometriózis ez a barát. Szembesít minket, és mi döntjük el, hogyan reagálunk rá. Ne bánjunk vele ellenségként. Öleld magadhoz, küldj neki szeretetet, együttérzést, és kérdezd meg tőle, hogyan tehetnéd jóvá mindazt, amit elrontottál. 

Nézzetek Ti is vissza, és gondoljátok végig, hogy mi mindenért lehettek hálásak az idén is. <3

Szeretettel,
Lux Boros Kata

Photo credit: Pinterest