(Még a Vegán Angyalok blogomon írtam pár éve ezt a bejegyzést, amit most megosztok itt Veletek is, mert fontos alapköve ez az egészségünknek.)

“Az vagy, amit megeszel.” – Hippokratész 

Ha endometriózisunk van, akkor bizony elkerülhetetlen, hogy felülvizsgáljuk, miket is eszünk. Az étkezési szokásaink ugyanis nagymértékben befolyásolják az állapotunkat. Az élelemmel, amit megeszünk, egy egészséges testet egészségtelenné, de egy beteg testet egészségessé lehet tenni.

Amikor endometriózisról beszélünk, egyre inkább úgy tűnik, hogy az állati eredetű termékek mellőzésével, és egy alaposan összeváltogatott, vitamin és ásványi anyag dús növényi alapú étrenddel döbbenetes változásokat tapasztalhatunk; enyhülnek, elmúlnak a fájdalmaink, a hangulatunk javul, az általános közérzetünk javul, többet tudunk pihenni, a savas közeg megszűnik, a hormonrendszerünk kiegyensúlyozottabb lesz, hogy csak egy párat említsek.

Azonban a hús-tejtermék-tojás evést letenni nem könnyű. Egy több ezer éves szokásról beszélünk, amihez olyan komoly hiedelmek kötődnek, amiket bizony, nem könnyű egyik pillanatról a másikra letenni.

Sokszor éppen emiatt nehéz változtatni. Nem is azért, mert annyira bonyolult lenne a változtatás, főleg ma, amikor már csillió-millió vegán youtube csatorna, blog, és egyéb hírforrások léteznek, hanem azért, mert a bennünk levő hiedelmeket, gondolatokat nem könnyű megváltoztatni. Ha pedig azon nem változtatunk, akkor az egész változtatást körbelengi majd egy ellenállás, egy feszültség, ami pedig abszolut értelmetlen, + egészségtelen.

Az egyik ilyen alap hiedelem pedig az, hogy az ember genetikailag és evolucionálisan húsevő, és szükségünk van az állati eredetű élelemre ahhoz, hogy túléljünk.

Sajnálatos, hogy ez a mítosz ennyire beégett, be lett égetve az emberek tudatába, holott számtalan tanulmány már bebizonyította, hogy ez nem igaz.  Nézzük csak, miért.

Első körben itt ez a két összehasonlító táblázat, egyik magyarul, másik pedig angolul, ahol elolvashatjátok a ragadozók, vegyes táplálkozók, fűevők, gyümölcsevők anatómiai összehasonlítását. Külön oszlopban az emberét, így mindenki könnyedén elhelyezheti az embert.

Ha az ember valóban ragadozó lenne, akkor valahogy így néznénk ki:

A leggyakoribb “igen, de”-vel kezdődő mondat folytatása az, hogy az embernek van szemfoga. Ha növényevő lenne, akkor miért van az ott?

Ha alaposan körbejárjuk a témát, érdekes tényekkel fogjuk szembetalálni magunkat.

1. Szinte minden emlősnek van szemfoga. Ami azt illeti, számos növényevőnek van éles szemfoga. A legnagyobb szemfog pedig egy ízig-vérig növényevőé. Ez pedig a viziló.

2. A következő probléma az a gondolat, miszerint csak azért, mert van egy fizikai sajátosságunk, mely lehetővé teszi számunkra, hogy ártsunk másoknak, ezért morálisan felhatalmazva vagyunk arra, hogy éljünk ezzel a lehetőséggel, amikor csak akarjuk. Az ember képes arra, hogy mindenféle erőszakot okozzon, de a másoknak való fájdalom és károkozásnak semmi köze nincs ahhoz, hogy vajon helyes-e bárkinek is fájdalmat és szenvedést okoznunk? A legtöbb ember azt mondja, hogy helytelen másnak kárt okozni, ha egész egyszerűen ezt el is tudod kerülni.

Vagy gondoljunk bele, hogy a szerető szülő mit tanít gyermekeinek: “Szeressétek az állatokat, finoman, gyengéden simogasd, ne cibáld a fülét, farkát, szőrét, mert az fáj neki.”

Ha az ember valóban ragadozó lenne, akkor mindenféle gond nélkül nyers húst ennénk, ha éhesek lennénk, nekiesnénk a buszon mellettünk állónak, és halálos döfést mérnénk rá az éles, tépő szemfogunkkal, hogy jóllakjunk. Merthogy a ragadozók egyik ismérve, hogy nagyon éles, hegyes metszőfoguk segítségével tudják a nyers húst lecincálni a tetemről. Annyira abszurd, hogy ennél nem is lehetne abszurdabb.

3. Ha alaposan átnéztük az anatómiai összehasonlító táblázatot, rá fogunk jönni, hogy az ember anatómiailag a gyümölcsevőkhöz áll a legközelebb. 

4. Szintén egetverő különbség, hogy a ragadozóknak rövid bélrendszere van, a növényevőknek és gyümölcsevőknek pedig hosszú.

5. Az embernek összességében 9-10 méter hosszú az emésztő csatornája. Az emésztés során a bélcsatornában levő, gyomorban előzőleg megemésztett élelem tápanyag tartalma a vékonybél traktusban felszívódik a szervezetben. Míg a zöldségek és gyümölcsök, magvak emésztése és felszívódása gyorsan lezajlik, addig a különböző húsoknak több óra kell, hogy átmenjen a szervezeten. Biztos tapasztaltad már, hogyha valamilyen zöldséges ételt eszel, az sokkal gyorsabban “átesik” rajtad, és hamarabb is megéhezel. Ha viszont nehéz, húsos kaját eszik az ember, akkor ott lesz a gyomorban az a “kő” érzet, és nem éhezel meg utána olyan gyorsan. Ezért van az, hogy egy kiadós vasárnapi ebéd után tehetetlenül zuhansz a kanapéba, és tör rád az álmosság, mert az emésztés a legtöbb energiát igénylő folyamat. Minél inkább az emberi szervezet számára nem megfelelőbb élelmet veszel magadhoz, annál lassabb lesz az emésztés. Annál nehezebb lesz magadhoz térni evés után. Ez a tipikus kajakóma szindróma.

Ezzel az a gond, hogy a húsban, tejtermékekben, tojásban található összes hormon (amivel telenyomják az állatokat, hogy gyorsabban, nagyobbra nőjenek, ellenállóbbak legyenek a betegségeknek és fertőzéseknek), antibiotikumok, az általuk elfogasztott étel minőségével járó súlyos hátrányok (nehogy azt hidd, hogy a tenyészfarmokon nem génkezelt szójával és kukoricával táplálják az állatokat.) mind mind hosszú-hosszú órkon át szívódnak fel szervezetünkben.

Sokszor azt is hallom, hogy valaki azt mondja, ő azért nem lesz vegán, mert a vegánok csak szóját esznek, és a szója génkezelt, ő meg nem fog génkezelt ételt enni. (Ez több ponton sem állja meg a helyét, merthogy a vegánok nem csak szóját esznek, sőt, sokan egyáltalán nem esznek.) De azt nem tudja, hogy azzal veszi magához pont a génkezelt ételt, hogy megeszik azt az állatot, amit génkezelt szóján nevelnek. Mennyire nem tudjuk, mit eszünk, mit etetnek meg velünk. Nem is értem, hogy miért nem tartanak nyílt napokat a vágóhidakon és tenyészfarmokon…

Ennek köszönhetően alakulnak ki többek között a különféle rákos megbetegedések, allergiák, ízületi betegségek, szív és érrendszeri betegségek. Csak, hogy egy párat említsünk.

Ember létünk előnye, hogy tudunk gondolkozni, és a gondolatainkat, döntéseinket magunk tudjuk meghozni. Míg az állatok ösztönlények, nekünk a csodálatos elme a tudatos választás áldásával ajándékoz meg minket. A mókus ha törik, ha szakad, minden ősszel betakarítja a télire valót a kis odujába. Nem gondolkozik, egyszerűen ösztönösen cselekszik. Mivel gondolkozni nem tud, ezért hiába gyűjti össze azt a megfelelő mennyiségű élelem mennyiséget, amivel túl tudja élni a zord telet, nem veszi észre, és nem tudja, hogy egy kivágásra szánt fába pakolja az elemózsiát. Kivágják alóla a fát, és neki nincs élelme télire, sajnos nagy valószínűséggel nem éli meg a következő tavaszt.

A lényeg a következő: Évezredekkel ezelőtt, amikor vadászó-gyűjtögető életmódot folytattunk, szükségünk volt egy kevés húsra az étrendünkben a szűkösség idejében, de mostmár nincs rá szükségünk. William C. Roberts, az Amerikai Kardiológiai Hírlap szerkesztője azt mondja:

“Noha azt hisszük, hogy természetes ragadozók vagyunk, és úgy teszünk, minhta természetes ragadozók lennénk, az emberi lények nem természetes ragadozók. Amikor azért öljük meg az állatokat, hogy megegyük őket, végül ők ölnek meg minket, mert a húsuk, ami koleszterint és telített zsírokat tartalmaz, soha nem volt emberi lényeknek szánva, akik természetes növényevők.”

A döntés továbbra is a mi kezünkben van, és ha hosszú, egészséges életet akarunk élni, vagy éppen egy betegségből kijönni, akkor elkerülhetetlen állomás, hogy elengedjük a belénk sulykolt hiedelmeket, alaposan utánajárunk a dolgoknak, és saját bölcsességünket kövessük, nem pedig azt, amit a tömeg mormol.

Könyvajánló: Dr. Will Tuttle: A világbéke étrend, Dr. T. Colin Campbell – Thomas Campbell: Kína-tanulmány

Ti kipróbáltátok a növényi alapú étkezést? Ha igen, mit vettetek észre magatokon? Nagyon kíváncsi vagyok a tapasztalataitokra!

Szeretettel ölellek, mosolyogj ma is sokat,
Kata