Ha igen, akkor tedd össze a két kezed.

Ha nem, akkor tedd össze a két kezed, és keress egy másik Doktort.

Elmondom Neked, hogy miért kritikusan fontos a gyógyulásunk szempontjából, hogy a minket kezelő Doktor hisz-e a gyógyulásunkban, hisz-e abban, hogy jobban leszünk, vagy nem hisz.

Ne hidd, hogy nincs ennek jelentősége. Sőt! Ez pontosan egyike azon szempontoknak, amik sokkal jobban befolyásolják a saját állapotunkat, mint ahogy azt gondoljuk. Éppen ezért, mivel ez jelentéktelennek tűnhet, sokan beleesnek abba a hibába, hogy kizárólag a szakmai tapasztalatot, a felszínen kívül levő dolgokat veszik figyelembe orvosválasztáskor, de magára az emberi minőségre már nem fordítanak kellő figyelmet.

Ha figyelembe vennénk a megérzéseinket, ha hallgatnánk a csalhatatlan Belső Hangunkra, akkor csomó kellemetlenségtől megkímélhetnénk magunkat. Viszont bizonyos szempontból nincs azzal gond, ha megtapasztaljuk ezt a nehézséget, az orvosokkal való kellemetlen tapasztalatokat, mert ha nem mennénk keresztül ezen a folyamaton, akkor lehet, hogy elmulasztanánk annak a lehetőségét, hogy megtanuljunk a Belső Vezérlőrendszerünkre, Belső Hangunkra hallgatni. Tehát ezt is felfoghatjuk tanulási és fejlődési folyamatnak.

A Belső Hangunk, az érzéseink olyanok, mint egy világítótorony. Mindig megmutatja, hogy merre van az arra.

Tulajdonképpen a Belső Hang tudja, és el is mondja Nekünk, hogy az adott szakember, kezelés, akármicsoda jó lesz-e nekünk, vagy sem. Mi nők amúgy is kiélezett radarrendszerrel rendelkezünk. Úgy tudunk és érzünk meg dolgokat, hogy az embernek egy szót sem kell szólnia, azonnal levágjuk, ha sunnyogás van. Hányszor voltál már olyan helyzetben, amikor valamibe belementél úgy, hogy már az elejétől fogva érezted, hogy ezt nem kellene…és utólag kiderült, hogy a megérzésed helyes volt.

A Belső Hang a bennünk megjelenő, felbukkanó érzéseinken keresztül próbál minket segíteni abban, hogy merre menjünk.

Ha nagyon röviden és tömören akarnám megfogalmazni, hogy mit kellene csinálnunk, mielőtt eldöntjük, hogy melyik Doktor fog minket kezelni, akkor azt mondanám, hogy figyeld meg, hogy milyen érzések uralkodnak benned, amikor kijössz a rendelőből.

Nyugalom jár át?
Azt érzed, hogy itt biztonságban vagy?
Érzed azt, hogy itt törődnek Veled, és fontos vagy?
Érzed azt, hogy egyenértékű félként tekint Rád a Doktor?
Érzed-e azt, hogy van remény?
Érzed-e azt, hogy még nem tudod, hogy hogyan, de Te meg fogsz gyógyulni?
A körülményekhez képest bizakodva, jó érzésekkel távozol?

Vagy pedig azt érzed, hogy szorongasz?
A félelem, a bizonytalanság, reménytelenség és tehetetlenség érzéseinek egyvelege teljesen elszomorít?
Azt érzed, hogy egy újabb ‘beteg’ vagy a futószalagon?
Azt érzed, hogy az orvos tiszteletlenül bánt Veled?
Megalázva érzed magad?
Összetörtél, fáradtnak érzed magad?
Azt érzed, hogy nincs remény? És csak az zakatol az elmédben, hogy ‘gyógyíthatatlan…’?
Azt érzed, hogy nincs erőd ahhoz, hogy változtass a helyzeteden?
Azt érzed, hogy Neked nincs is beleszólásod az állapotodba, mert csak az orvos tud Rajtad segíteni? És bármit is csinálsz, háááááát, kisasszony, mindegy, mert ez úgyis gyógyíthatatlan…?

Nem igazán kell magyarázni, hogy milyen különbség van a két verzió között. Nyilván mindannyian a lehető legjobb érzésekkel akarunk távozni a rendelőből. Ezért csak azt tudom Neked javasolni, ha elfogadod, természetesen, hogy olyan Doktort válassz, aki hisz benned. Aki erőt ad Neked, hittel gazdagít. Lehet, hogy a jelenleg rendelkezésre álló endometriózisos ügyek közül tényleg kevesen gyógyultak meg, de ezt megtartja magának. Nem ijesztget Téged. Nem veszi el az erődet. Sőt, erővel ruház fel! Biztat és támogat. Mert van akkora bölcsessége, hogy tudja, a szájából elhangzó szavak minőségével és milyenségével komoly szerepet fog vállalni abban, hogy Te évek múltán is tünetmentesen, fájldalommentesen élhess, vagy pedig évek múlva is hozzá járjál műtétekre vagy receptekért. Mert tudja, hogy VANNAK olyanok, akik meggyógyultak, és évek óta tünetmentesen élnek. És nem egy sötét jövőképet fest eléd, hanem hittel, erővel, reménnyel ajándékoz meg.

Az orvosokra komoly teher nehezedik, mert a rengeteg munkától végtelenségig ki vannak merülve, + mindenki tőlük várja, hogy javulást hozzanak egészségünkbe. Pedig a gyógyulásnak egy közös együttműködésen alapuló szövetségnek kellene lennie, páciens és doktor között. A páciensnek tisztában kellene lennie egyrészt azzal, hogy a saját egészségéért ő a felelős, másrészt azzal, hogy óriási befolyással bír a saját egészségére. Olyan befolyással, amiről bizony a legtöbb embernek fogalma sincs. És mivel ezt nem tudják, átnyomják a terhet és a felelősséget arra az emberre, akiről azt gondolják, hogy ő tudja, és majd ő meg fogja nekik oldani. A doktorra.

Másik oldalról pedig a doktornak segítenie kellene a pácienst abban, hogy arra ösztönözze, higgyen a gyógyulásban, és tegyen meg maga is mindent azért, hogy mihamarább jobban lehessen. Egy ideális világban a doktor a pácienst egyenrangú félként, Emberként kezeli, mert ezzel a hozzáállással azt sugallja a páciensnek, hogy ők ketten együtt tudnak igazán hatékonyan együtt dolgozni. Ezzel a hozzáállással a Doktor arra emlékezteti a pácienst, hogy a gyógyulási folyamatot a test végzi el. A doktor a folyamat felgyorsításáért dolgozik, de a test önmagát gyógyítja meg.

Ha esetleg nem olvastad Dr. Lissa Rankin: Gyógyulás gyógyszerek nélkül, BIZONYÍTÉKOK az öngyógyítás hatékonyságára című könyvet, akkor mindenképpen pótold ezt. A könyv zseniálisan sorakoztat fel többek között olyan orvosi bizonyítékokat, amik jóvoltával megtudhatod, hogy micsoda ÓRIÁSI jelentősége van annak, hogy a Doktorod hisz-e a gyógyulásodban, vagy sem.

Egy nem megfelelően kommunikált rossz hír hallatán, minek hatására mondjuk egy erőteljes félelemreakció indul be bennünk, a testünkben stresszhormonok keletkeznek, és ezek a stresszhormonok az immunrendszert kikapcsolják. Ha ez megtörténik, akkor a testünk nem tud védekezni, és így mindenféle baja lehet a testünknek. Ezzel szemben, ha szeretettel telien halljuk a hírt, ami bár lehet, hogy nem egy pozitív dolog, mert azért valahogy mégis közölni kell a pácienssel, hogy valami van a testében, de azért óriási különbség van aközött, ha gyorsba ledarálja, mert jön mindjárt a következő beteg, vagy aközött, hogy bennünk reményt keltő érzelmeket hagyva olyan szavakat használ, ami nem a félelmet kapcsolja be. Ha egy ilyen Doktorhoz van szerencsénk, akkor a pozitív hangvételű vizsgálat után a szervezetünkben nem az immunrendszer legyengülését, kikapcsolását okozó stresszhormonok kezdenek el termelődni, hanem a szervezet gyógyulási folyamatait beindítani, felgyorsítani képes boldogsághormonok. Ezek a boldogsághormonok pedig kikapcsolják a test stresszreakcióját, képes lesz egy ellazult, nyugodt állapotba kerülni, ahol a test képes arra összpontosítani az energiáit, hogy az esetlegesen rendellenesen működő testi folyamatokat, szervek egészségét helyreállítsa. A legszebb az egészben, hogy ezt már orvosi kutatásokkal bizonyították.

Az orvos önmagában nagyon erős terápiás tényező. Ha valaki azt mondja nekünk, hogy hamarosan jobban leszünk, akkor az egészen más szinteken hat bennünk, mintha egy olyasvalaki mondja nekünk ugyanezt, akin fehér köpeny van. Az orvosok szavának óriási ereje van. És nem csak a szavakban, hanem a szavakon túli, nonverbális kommunikációjában is.

Olyan Doktort válasszunk tehát, aki a minőségi orvosi ellátás mellett Emberileg is megüti az általunk elvárható szintet.
Mindig hallgass a megérzéseidre. Soha nem csapnak be.

Szeretettel ölellek,
Lux Boros Kata

 

Photo by Joshua Hibbert on Unsplash