Épp Esther és Jerry Hicks: A bőség törvénye című könyvét olvasom, és muszáj írnom Neked erről egy kicsit.

Ez a könyv egy csoda.
Ezt a könyvet el kéne olvasnod, ha eleged van az életed ezen szakaszából, és úgy érzed, hogy nincs remény, hogy a helyzeted jobbra forduljon.

Ez a könyv leírja, hogy miért vagyunk abban a helyzetben, amiben vagyunk, legyen az akár jó, akár rossz élményről, életszakaszról, élethelyzetről, és azt is elmondja, hogy hogyan tudunk ezen változtatni. Viszont nem a felszínen, nem bizony. Elmondja, hogy hogyan járulnak hozzá a bennünk levő gondolatok és érzelmek a fizikai, hús vér tapasztalatainkhoz.

Ez a könyv reményt ad arra, hogy az életünk eseményei nem randomszerűen, “ezt dobta a gép” történnek, hanem mindennek van oka. És sokszor, nagyon-nagyon-nagyon sokszor a velünk történt események oka sokkal közelebb van hozzánk, mint gondolnánk. Sokkal-sokkal-sokkal közelebb. Azaz a velünk történt események gyakorlatilag egy dologra vezethetőek vissza: hogy energetikailag mennyire vagy összhangban a Forrásoddal, Önmagaddal. Minél inkább összhangban vagy, annál teljesebb, egészségesebb, bőségesebb az életed, és minél inkább nem vagy összhangban, annál betegebb, darabokra töröttebb, szegényebb. Azt hihetjük, hogy az életünket külső események irányítják, de ez a könyv is abszolút alátámasztja, amit én is szeményesen megtapasztaltam, miszerint az életünket NEM külső események irányítják, hanem MI irányítjuk, csak és kizárólag mi, mégpedig nagyon leegyszerűsítve azzal, hogy hogyan érezzük magunkat.

Ez egyrészről elég nyomasztó, hiszen amikor betegen fekszünk az ágyban, és valaki jön, és azt mondja, hogy a betegségedet nem rajtad kivülálló dolgok okozták, hanem Te vonzottad be, akkor hirtelen megtáltosodunk, és kikérjük magunknak, hogy micsoda hülyeség, hát ki akarna magának szándékosan szenvedés, fájdalmat, betegséget kívánni. (Zárójelesen megjegyzem, hogy ez soha nem tudatos teremtés, nem tudatosan akarunk magunknak betegséget csinálni, hanem egyrészt tudat alatti, ezen kívül amíg nem végzünk egy kis kutatást a gondolatok és érzelmek teremtő erejéről, és nem vagyunk tisztában a gondolataink és az érzelmeink teremtő és vonzó erejével, addig észre sem vesszük, hogy micsoda problémákat okozunk ezekkel magunknak.)

Másrészről viszont ez a felvetés igenis felszabadító. Ha túljutottunk ezen a felháborodási és ellenállási szakaszon.

Felszabadító, mert ez azt jeneti, hogy miután elfogadjuk, hogy igen, elképzelhető, hogy hozzájárultam a jelenlegi helyzetem kialakulásához, DE (!) / TEHÁT (!) én vagyok az, aki változtatni tudok a helyzetemen. Ha hozzájárultam a betegség kialakulásához az általam hozott döntések sorozatával, az évek óta magamban hurcolt elnyomott érzelmekkel, a feldolgozatlan stresszel, a mások iránt érzett féltékenység/irigység hordozásával, a pesszimizmusommal, és mindezek tetejében az egészségtelen életmódommal, akkor hatalmam van afelett, hogy a helyzetet megváltoztassam.

Nem csak, hogy hatalmam van, de meg is fogom tenni, és addig fogok küzdeni a jólétemért, amíg el nem jutok odáig. Addig fogok küzdeni a jólétemért, amíg újra egészséges leszek. Mert megérdemlem, hogy egészséges életet éljek, mert az életem értékes, és fontos. ÉN értékes vagyok és fontos. Ebben pedig senki nem állíthat meg. Pont.

Ha el tudsz idáig jutni, akkor egy óriásit léptél, mert amíg bennemaradsz az áldozat szerepben, amíg sodródsz az árral, amíg hagyod, hogy mások mondják meg Neked, hogy Neked hogy kéne az életedet élned, Neked mi jár, és mi nem jár, mire vagy érdemes, és mire nem vagy érdemes, mi lehetséges, és mi nem lehetséges, addig az életed kiszámíthatatlan lesz. Mert átadtad az életed feletti irányítást, másoknak. De az ő döntéseik, véleményük következményeit TE szenveded el. Viszont nem rájuk kell mutogatni, hanem észrevenni, hogy Te adtál engedélyt. Egyszerűen elkerülhetetlen a személyes felelősségvállalásunk és az, hogy magunkba szálljunk, komolyan megvizsgáljuk a szerepünket a helyzetünkben. Át kell terelnünk a figyelmünket a külvilágról önmagunkra, mert a helyzetünket nem mások fogják megoldani, hanem mi.

A betegségem tanított meg rá, hogy egyedül én vagyok felelős azért a fájdalmas élettapasztalatért, amit sokan úgy ismerünk, hogy endometriózis. Senki más. Nem az orvosok, akik sokadjára is megműtenek, de aztán újra mehetek műtétre. Nem a kozmetikai cégek, akik mérgekkel pumpálják tele a cuccokat, amiket majd magamra kenek, amiktől felborul a hormonháztartásom. Nem a hús/tejipar, ami nem csak hogy az emberi életet rövidíti meg, állatok milliárdjait mészárolja le, de az egész bolygónkat pusztuálásba taszítja a mérhetetlen környezetszennyezés miatt. A világunk olyan, amilyen, és mindenki teszi benne a dolgát. A saját életünkön viszont csak mi tudunk változtatni, és ha jól meggondolod, csak TE tudsz rajta változtatni.

Te vagy az, aki eldöntöd, hogy megveszed-e a parabénes kozmetikumot, ami felborítja a hormonháztartásodat, vagy sem.
Te vagy az, aki eldöntöd, hogy húst eszel, tejtermékeket eszel, tojást eszel, ezzel komoly egészségügyi kockázatnak kitéve a testedet, vagy azt mondod, hogy rendben, ez az egész nem éri meg, inkább vegán leszek, és egészséges ételekkel fogom táplálni a testemet.
Te vagy az, aki eldöntöd, hogy nemet mondasz egy kizsákmányoló kapcsolatnak, vállalva annak a kockázatát, hogy most egy ideig egyedül leszel, vagy inkább benne maradsz a kapcsolatban, és csak nyelsz, szívsz, sírsz, elásod a fájdalmadat, és közben úgy csinálsz, mintha minden rendben lenne.
Te vagy az, aki eldöntöd, hogy ottmaradsz-e azon a munkahelyen, amit utálsz, utálsz minden nap felkelni, utálsz bemenni, utálod a napod nagy részét, vagy azt mondod, hogy vállalom a kockázatot, és keresek egy olyan munkát, amit szeretek, amiért érdemesnek tartom, hogy felkeljek, vagy legalább esélyt adok egy új munkahelynek, ahol normális a főnök, jók a kollegák, és anyagilag is jól járok.
Te vagy az, aki eldöntheted, hogy bennemaradsz-e a negatív spirálban, vagy tudatos lépéseket teszel azért, hogy átkerülj a pozitív spirálba.
Te vagy az, aki eldöntöd, hogy tovább süllyedsz az önostorozás mardosó mocsarában, vagy elkezded felépíteni (tudatosan, kitartóan) az egészséges önbecsülésedet, és elkezdesz magadra úgy tekinteni, mint értékes, szerethető emberre, egy olyan emberre, akiből csak egy van ebben az egész univerzumban, akinek vannak hibái, de mindazok ellenére is lehet szeretni, és megérdemli az egészséges életet. 

A betegség tanított meg rá, hogy megtaláljam a saját hangomat. A saját utamat. Ami lehet, hogy bizonyos téren eltér a kitaposottól, ez igaz. De miért kellene mindig a kitaposott utat járni? Ott amúgy is akkora tömegnyomor van már. És egyáltalán, hova vezet az az út? A kitaposott utat járó embertömegek élete boldog? Egészséges? Elégedettek?  Akarok ott lenni, ahol ők? Én is oda akarok jutni, ahova ők? Ha pedig nem, akkor így vagy úgy, de le fogunk válni erről az útról, ami eleinte ijesztő, de most így jópár év elteltével azt tudom mondani, hogy életem legjobb döntése volt, hogy vette a bátorságot, és ráléptem az önmagam megtalálására vezető útra. Nem az endometriózist akartam legyőzni már, hanem önmagamat megtalálni, mert hittem benne, ha belül rendben vagyok, akkor kint is, a testem is rendben lesz. Ezt tettem, és jól lettem. Érdemes elgondolkozni az egészség ezen aspektusáról is, nem győzöm hangsúlyozni, hogy nem elég az étrendet megváltoztatni, hanem felül kell vizsgálnunk az érzelmi és gondolati világunkat, és a negatív érzelmeket, gondoaltokat lecserélni jóra, mert gyökeres változást így fogsz tudni elérni. Ez a gyökere mindennek. Belülről kifelé. Így változtatunk az életünkön.

Vedd meg a könyvet, és olvasd el, építsd be a mindennapjaidba, építsd be a saját életed újraépítésének folyamatába, tedd bele a kis gyógytartsolyodba.

Szeretettel ölellek, mosolyogj ma is sokat,

Kata