Ebben a bejegyzésben számoltam be arról a megdöbbentő felfedezésemről, hogy mennyi közös tulajdonságunk van, akik személyesen megtapasztalták az endometriózist.
Mindezt azért írtam le Nektek, hogy lássátok, tudjátok, érezzétek azt, hogy NEM VAGYTOK EGYEDÜL! Vannak hozzátok hasonló emberek a világon. Akik hasonlóképpen működnek. Ez nekem nagyon megnyugtató érzés volt, hogy most már nem érzem magam totál elveszettnek és ufónak a világban. Vannak rajtam kívül még más ufók is 🙂
De most beszéljünk az elméletről, miért is van ennyi érzékeny ember? Azt tudtad, hogy a népesség 15-20%-a hiperérzékeny? Azért az valami!
Most fogjuk magunkat, és sutty kiröppenünk az űrbe, és onnan megnézzük, mi is zajlik a Földön.
A vak is látja, hogy milyen krízishelyzetekkel néz szembe az emberiség, mind a politika, a gazdaság, a klíma területén. Bár ez a csendes végtelen világűrből fel sem tűnik. Fentről nézve nyugalom van, csend, nem is értjük, hogy mit problémáznak ennyit az emberek. Viszont egész más a helyzet, ha benne vagyunk a helyzetben, ugye? Ha benne vagyunk a szituban, érintettek vagyunk. Ezért jó néha kicsit kilőni magunkat a saját kis világűrünkbe, hogy távlatokból, magaslatokból tudjunk az életünkre ránézni. Ilyenkor képesek vagyunk meglátni egy nagyobb képet, és képesek vagyunk a jelenlegi nehéz helyzetünkre is pozitívabban tekinteni.
Valahogy mindig oda lyukadok ki, hogy a Földön egyetlen háború zajlik: A jó és rossz, a pozitív és negatív, a sötétség a fény, a tudatlanság és a tudás örökös harca. Nem tudom, mikor lesz ennek vége, ha egyáltalán vége lesz. De örök bizakodó lévén remélem, hogy eljön az a kor, amikor az emberek szeretettel, egymást támogatva, békében képesek önmagukkal és környezetükkel együtt élni, legyen az ember, állat, vagy növényzet.
Ez a harc megy minden szinten. Ez megy a mi fejünkben, a gondolatainkban, ott van a kisördög, és ott van a kis angyal. Akik folyton viaskodnak egymással, ugye? Mi is küzdünk a saját démonainkkal. És ahogy ez személyes szinten nincs megoldva, úgy ez a világunkra is kihatással van. Ezért mondják a bölcsek, hogy nem a világot kell megváltoztatni, hanem önmagunkat. És ha mi megváltozunk, azzal kihatással vagyunk a közvetlen környezetünkre, de szélesebb körben az egész világra. Nem erőszakkal kell változtatásokat kierőszakolni, hanem belülről kifelé kell élni. Belülről kifelé kell változtatni. És példát mutatni a környezetünknek. Így lesz a változás tartós. Most nem így van. Erőnek erejével akarunk változtatni a világon, de magunkat nem vagyunk hajlandóak megváltoztatni. Úgy várjuk, hogy a világ jó legyen, hogy mi nem javítjuk magunkat. Zsákutca.
Az elméletem szerint, amire az űrruhámban szuszogva, a saját világűrömbe kilőve jöttem rá, a hiperérzékeny emberek azért vannak itt a Földön, hogy a negatív erőket elszívják, és átalakítsák pozitívvá. A hiperérzékeny emberek azok, akikben van annyi erő, hogy képesek legyenek erre. A hiperérzékeny emberek vállalták ezt a nehéz feladatot, mert céllal vannak itt. Azért vannak itt, hogy segítsenek. Segítsenek egy jobb, egészségesebb, igazságosabb, élhetőbb, boldogabb életet teremteni. A hiperérzékeny ember olyan, mint egy gyönyörű, kecses, méltóságteljes fa. Szilárd talajon áll, kiterjedt gyökérrendszerrel. A fa beszívja a szén-dioxidot, majd oxigént állít elő. A fa elveszi a mérget, és életet ad. Egy fa, aki egyedül van, ugyanúgy gyártja az oxigént, de nem annyit, mint egy erdőnyi fa. Minél több a fa, annál több a tiszta levegő. Minél több hiperérzékeny ember vállalja fel Önmagát, annál több lesz a pozitív energia.
A hiperérzékeny ember a fához hasonlóan beszívja a szomorúságot, a kétségbeesést, a fájdalmat, majd átalakítja reménnyé, szeretetté, hitté. Negatív energiából pozitívat gyárt, leegyszerűsítve.
Ebbe pedig sokan belebetegednek.
Ha nem vigyázunk magunkra, ha nem tudjuk elkülöníteni magunkat a környezetből érkező energiáktól, akkor könnyen azonosulunk velük. És ebből egy nagy kuszaság lesz. Mert ami nem a Te problémád, azt nem is fogod tudni megoldani. Mégis a Te válladat nyomja.
Ezért nagyon fontos az önbecsülés felépítése. Ezért nagyon fontos, hogy ismerjük magunkat. Ha Te is ilyen ember vagy, akkor vigyáznod kell magadra. Szükség van Rád. Feladatot vállaltál, és ezt a tulajdonságodat nem fogod tudni levetkőzni. És nem is kell. Mert ez gyönyörű feladat. De tudnod kell kezelni. Ha tudod kezelni, akkor sokkal könnyebb, egészségesebb, élvezetesebb lesz az életed.
Te nem a betegséged vagy. Az életed sokkal többről szól, mint egy betegségről. Az életed tele van csodákkal. Az életed maga a csoda. Ne fojtsd vissza magad. Ne fojtsd el magad, a kreativitásodat, a kedvességedet, a fényedet. Gyönyörű vagy, kívül-belül.
Szeretettel ölellek, mosolyogj ma is sokat, gyarapítsd csak a pozitív energiákat az életedben és a világban. 🙂
Lux Boros Kata