Amikor úgy 13 éves koromban nagylány lettem , és megtapasztaltam a havi ciklusok pokoli fájdalmait, még nem tudtam, hogy mi vár rám. Gyerek voltam még, azt sem tudtam, hogy működik a testem, mi hogyan van, mi miért van.

Nekem az volt a normális, hogy amikor megjött, nem bírtam kikelni az ágyból. Normális volt, hogy egy napig sem enni, sem inni nem bírtam. Normális dolog volt, hogy epét hánytam. Normális volt, hogy görcsbe rándulva feküdtem az ágyamban, és vártam, hogy mikor múlik el a bénító fájdalom. Számoltam a másodperceket, mert tudtam, hogy kb. mennyi ideig tart egy görcs. Amikor elmúlt, fellélegeztem. De tudtam, hogy mindjárt jön a következő. Amikor a fájdalmak enyhültek, el tudtam aludni, és az mindig sokat segített. Normális volt, hogy nekem a Nospa nem segített. Abból 3-4-et is képes voltam beszedni, de az sem használt. Normális volt, hogy egész nap rázott a hideg. Normális volt, hogy görcsölt a pocakom is. Az egész alsó részem egy hatalmas görcs és káosz volt. Azt nem tudom, hogy voltam képes ezek mellett iskolába járni…

Mindamellett, hogy a ciklus első napja ilyen pokoli fájdalmakkal telt, a havi vérzésem erős és rendszertelen volt. Totál váratlanul képes volt megjönni, soha nem tudtam, hogy mikor mi lesz.

Ez így ment 18 éves koromig, amikor is fogamzásgátló tablettát kezdtem el szedni. Ez rendezte a dolgokat. Bogyókkal nyomtam el a megoldatlan dolgaimat. A bogyó elmulasztotta a fájdalmaimat, beállította a ciklust. Minden rendben ment. Ezzel el is telt 5 év. 5 év után abbahagytam a gyógyszert, mert nem volt akkor már párom, és olvastam valahol, hogy érdemes a fogamzásgátlót néha-néha szüneteltetni, mert nagyon leterheli a májat, szívet. Ezért abbahagytam. A mensesem fél éven át nem jött meg. És ekkor alakult ki az első endometriózis, ami miatt 2008-ban kétszer megműtöttek, majd 2012-ben újra megjelent a szervezetemben. Hát ez volt az, ami várt rám, és amiről a 13 éves kis Kata semmit nem sejtett.

Ha most visszamehetnék az időbe, és találkozhatnék a 13 éves önmagammal, akkor elmondanám Neki, hogy nem normális, hogy ilyen komoly fájdalmaid vannak.

Egyszerűen nem normális a fájdalmas, rendszertelen havi ciklus. És nem kell elfogadnod. Nem kell beletörődnöd. Valamin változtatnod kell. 

Az a nagy baj, hogy sajnos fogalmunk nincs arról, hogy a menstruációs fájdalmak nem normálisak. Én azért nem foglalkoztam ezzel, mert körülöttem szinte MINDEN lánynak fájdalmas menstruációja volt. Gondoltam magamban: Hát ha mindenkinek fáj, akkor ez a normális. Ha mindenki küzd ezzel, akkor nekem is az a sorsom, hogy küzdjek vele, és el kell fogadnom, hogy minden hónapban lesz egy napom, ami iszonyatos fájdalmakkal van teli.

Az orvosok is legyintenek, hogy ó, ez teljesen rendben van. Ez normális. Szedjen fogamzásgátlót, vagy fájdalomcsillapítót. És ennyivel le is van tudva a dolog.

                           

Ha nem megyek keresztül az endometriózison, akkor lehet, hogy még ma is úgy gondolnám, hogy a fájdalmas menstruáció teljesen normális.

De az a helyzet, hogy történtek velem olyan dolgok, amik azt erősítik meg, hogy egyáltalán nem normális, hogy fájdalmas menstruációnk van. Az endometriózis miatt nagy kutatásba kezdtem, és bizony sok olyan cikket végigolvastam, ami arról számolt be, hogy az endometriózis egyik előjele a fájdalmas, görcsös menses. Ha valakinek fájdalmas, erős, rendszertelen vérzése van, jó eséllyel indul az endometriózisos kalandtúrán. Nem vicc. Ez nem paráztatás a részemről, egyszerűen figyelmeztetés, mert én nem figyeltem oda, nem voltam elővigyázatos, és belefutottam egy olyan betegségbe a nemtörődömségem miatt, amit azért ha kívánni lehet, jobb lett volna nem megélni.

A görcsös menstruáció egy jel. Jelzés arra, hogy valami nem stimmel. A testünk egy hihetetlenül összetett, bonyolult szerkezet. Ha nem vesszük az apróbb jelzéseket, akkor jönni fognak komolyabb jelzések. Ha ezeket sem vesszük észre, még komolyabbak, és ez addig fog folytatódni, amíg meg nem oldjuk a problémát.

Egy gond van: Nem figyelünk a testünkre. Nem vesszük figyelembe a jelzéseket. Nem vesszük komolyan a fájdalmakat. Nem vagyunk test tudatosak. A fájdalmak nem azért vannak, hogy elnyomjuk őket gyógyszerekkel. Az egyenlő azzal, hogy homokba dugod a fejed. A fájdalmak azért vannak, mert a testünk így jelez, hogy valami problem van. A testünk így szól. A testünk így jelez. A testünk így kommunikál. Ha gyógyszerrel elnyomjuk a testünk hangját, azzal a fájdalmat megszüntetjük, de a problémát nem.

Persze a korábbi tapasztalataink is közrejátszanak abban, hogy nem vesszük komolyan a fájdalmainkat. Hányszor voltál olyan orvosnál, aki körülbelül meg volt rád sértődve, vagy leszidott, hogy minek jöttél el, minek húzod az idejét ilyen apró-cseprő panaszokkal? Elszégyelled magad, és még talán el is hiszed, hogy áh, tök igaza van, én képzelem be az egészet magamnak. És inkább bekapsz legközelebb egy fájdalomcsillapítót, csak hogy ne kelljen még egyszer végighallgatnod azt, ahogy az orvos leszid és megszégyenít. Természetesen nem minden orvos ilyen, de én akivel találkoztam, és ez a téma szóba került, mindenkinek volt egy hasonló élménye.

És különben is a mai világban sokan, főleg férfi társaink legyintenek arra, ha egy nőnek havi ciklusa van. Ha rossz kedve van, ha máshogy viselkedik a megszokottnál, ha csendesebb, ha fal fehér a fájdalomtól, ha nem bírja magába tartani az egyébként elnyomott véleményét, ha türelmetlenebb, arra csak azt kapjuk, hogy áh, biztos megjött neki.

Nem elég, hogy egyedül vagyunk a fájdalmunkkal, még rá is tesz a környezetünk egy lapáttal. Ahogy csak azok a Nők tudják, milyen megszülni egy gyereket, akik már szültek, így csak a Nők tudják azt is megérteni, milyen az, amikor fájdalmaink vannak, és nem, nem hisztizünk. A Nők hihetetlen terheket képesek elviselni, és bizony nem élvezetes dolog fájdalmakkal élni. Csúnya dolog ebből viccet űzni. Csúnya és könyörtelen dolog erre vállat rántani. Ennek nem így kellene lennie.

De tudjátok mit, Lányok? Ez az egész nem lényeg. Mert mindenki azt csinál, amit akar.

Nekünk kell megerősödnünk.
Nekünk kell felnőnünk odáig, hogy ne foglalkozzunk mások negatív véleményével.
Nekünk kell rájönnünk, hogy nem azon kell változtatni, hogy mások mit mondanak és gondolnak rólunk, hanem azon, hogy mi hogyan érezzük magunkat.
Ha nem akarsz fájdalmak közepette élni, akkor kezdd el felkutatni, hogy mi okozza a fájdalmas menseseket. Mert bizony, ennek is van oka. Tegyél az egészségedért, és vedd észre a jeleket.

Nekünk kell megerősödnünk abban, hogy ismerjük a testünket.
Nekünk kell test tudatossá válnunk.
Nekünk kell kiállnunk magunk mellett, és tudni, hogy baj van.
És ha már a tizedik orvos is azt mondja, hogy az normális, hogy nem tudsz élni a fájdalmak miatt, és nem találnak semmit, akkor is addig menj, amíg kideríted, mi a baj odabent.
Ne higgy el mindent, amit mondanak Neked!
Hallgass a megérzéseidre és a szívedre!
Nekünk kell hinnünk magunkban, és nem hagyni, hogy orvosok megszégyenítsenek bennünket, és elhitessék velünk, hogy túlreagáljuk a dolgokat.

Keress olyan orvost, akiben 1000%-ig megbízol. Keress olyan orvost, aki hisz Neked. Keress olyan orvost, aki hisz Benned. Keress olyan orvost, aki nem tör le. Keress olyan orvost, aki nem veszi el a hitedet. Keress olyan orvost, olyan szakembereket, szakértőket, akik erősítenek. Akik nem mondják az arcodba, hogy az endometriózis nem gyógyítható. Mert ez nem igaz. Igen is vannak gyógyult esetek! Én az vagyok. Az már egy. És ha van olyan, aki ebből ki tudott gyógyulni, akkor miért ne tudna más is kigyógyulni? De nem csak én vagyok. Szerte a világon a 176 millió diagnosztizált endometriózisos betegből rengeteg lány gyógyult meg. És beszélnek is róla. Vedd körül magad olyan emberekkel, akik szívükkel, lelkükkel együtt Melletted vannak, és megtesznek mindent azért, hogy meggyógyulj, hogy jobban legyél. Figyelj a testedre, és ne fogadd el a fájdalmakat. Nem kell fájdalmakkal együtt élned.

                                            

A normális állapotod az egészség, a teljesség, a fájdalommentesség.

És ezt azért állíthatom ilyen biztosan, mert ma már nincsenek fájdalmas ciklusaim, rendszeresen jelentkezik, tehát most már tudom, hogy milyen a tényleg normális élet. Mindezért keményen megdolgoztam, nem csak megtörtént a csoda. Hosszú évek munkája van abban, hogy most így élek.

Ne törődj bele. Állj fel, küzd, kutass, és ne add fel! Ha én megcsináltam, akkor Te is képes vagy rá!

Szeretettel ölellek Benneteket, mosolyogjatok ma is sokat!

Lux Boros Kata