Az üzenetem egyszerű: az emberi test – adott ideális körülmények között – képes arra, hogy meggyógyítsa Önmagát.
Ez persze nem újdonság. Amellett, hogy ez orvosilag elismert és alátámasztott tény, hétköznapi emberek milliói bizonyították már be, hogy gyógyíthatatlannak hitt betegségekből bizony, fel lehet épülni. Ők hús-vér élő példával erősítik meg ezt az igazságot.
Mégis úgy tűnik, hogy ezt a nagy sürgés-forgásban elfelejtettük, és azt látom, hogy az emberek kezéből szépen lassan, már-már észrevétlenül kicsúszik életük irányítása. Átadtuk másoknak a hatalmat, az irányítást és ezzel a felelősséget is, és másoktól várjuk, hogy oldják meg a mi helyzetünket. Ezzel magunkat valójában kivonjuk az egyenletből, mert úgy érezzük, hogy azért kellett kiadnunk az irányítást a kezünkből, mert ŐK tudják, mi pedig nem tudjuk. ŐK az okosak, mi meg nem vagyunk azok. És ez egy óriási hiba. Valójában senkit nem okolhatunk ezért, mert senki nem tart pisztolyt a fejünknek, hogy adjuk oda az erőnket. Hiszen szabad akaratunk van. A világ azáltal vesz rá minket, hogy adjuk át a döntési hatalmat, hogy elhiteti velünk, hogy mi kicsik, bénák, és egyébként is rosszak vagyunk, akik egyrészt semmit nem tudnak, másrészt büntetést érdemelnek. Így vagyunk szocializálva, egészen kicsi korunk óta. Szorgos kis hangyácskák vagyunk a nagy gépezetben, és észre sem vesszük, hogy mi magunk hittük el ezt, és mi magunk vagyunk azok, akik kiadtuk az irányítást a kezünkből. Ezzel irányíthatóvá és befolyásolhatóvá váltunk. Nem csoda, hogy áldozatnak érezzük magunkat. A körülmények áldozatainak.
Nem arról van szó, hogy ne kérjünk segítséget, de nem mindegy, hogy milyen hozzáállással kérjük a segítséget. Nem nekünk kell mindent megoldani, de ha magunkat kivonjuk a folyamatból, akkor azzal csak azt erősítjük meg, hogy a helyzet áldozatai vagyunk, mert nincs beleszólásunk a folyamatba. Ezzel pedig saját magunkat fosztjuk meg attól, hogy egy nehéz élethelyzetből mihamarább kikerüljünk.
Nem győzöm azt hangsúlyozni, hogy az üzenetem nem arról szól, hogy ne menj el műtétre, ne vegyél igénybe orvosi segítséget. Soha nem mondtam ilyet, nem is fogok soha. Az én üzenetem arról szól, hogy az emberi test csodákra képes, ha megkapja azt, ami szükséges ahhoz, hogy helyre tudja állítani az egyensúlyt.
Én azt szeretném Neked csak mondani, hogy sokkal hamarabb fogsz életed egyik nehéz helyzetéből, az endometriózisból kijutni, ha TE IS részt veszel saját gyógyulási folyamatodban. Egységben az erő!
Ahogy az orvosi kezelés sem zárja ki azt, hogy foglalkozz az eltemetett fájdalmaid, traumáid feldolgozásával, a stresszfaktorok csökkentésével, a káros szokásaid elhagyásával, az önbizalmad, önbecsülésed erősítésével, az étrended és életmódod egészségesre cserélésével, úgy a fordítottja is igaz.
Nem kell ahhoz a modern orvoslást eldobni, hogy rendbe tegyük magunkat, odabent. Valójában ezt a munkát senki nem tudja helyettünk elvégezni. A gyógyulásunk, javulásunk szempontjából viszont határozottan elkerülhetetlen. Az orvos megműt, kivág, gyógyszert felír, ha kell, újra megműt, másmilyen orvosságot ír fel, ameddig bírja a pénztárcád, de azt bizony senki nem fogja neked és helyetted elintézni, hogy megbocsáss valakinek; hogy elengedj egy számodra fontos embert; hogy megerősítsd az Önmagaddal való kapcsolatodat; hogy végre többet mozogj, és a többi. Ezekhez mi magunk kellünk. Persze kérhetünk segítséget, de a munkát nekünk kell elvégeznünk. És nekünk kell akarnunk, valamint készen állni arra, hogy szembe tudjunk nézni énünk ‘sötét’ oldalával. Ami bizony fájdalmas. És erre sokan nincsenek felkészülve. Ezért inkább a szenvedést választják.
Kérdezheted, hogy miért van annak jelentősége, hogyha egy betegséggel nézünk szembe, hogy az esetleg elkerülhetetlen orvosi kezelés mellett Önmagunkat is elkezdjük rendbe tenni?
Egy prózai oka van: ha elkezdesz Önmagadban, a Szívedben, Lelkedben, Tudatodban rendet tenni, akkor olyan változásokon fogsz kívül-belül keresztül menni, ami kihatással van a testedre, tehát az általad megtapasztalt fizikai valóságra.
Röviden: a gyógyulási esélyeidet növeled meg azzal, hogy Te is belépsz a gyógyításba. Annak az esélyét növeled, hogy végre áldott állapotba kerülj, és Anya lehess, amire olyan régóta vágytok a Pároddal. Annak az esélyét növeled, hogy újra és hamarabb tudd újra élvezni az életedet. “Csak” ezért van jelentősége.
Ha a változást nem kívülről befelé akarjuk kierőszakolni, hanem fordítva, BELÜLRŐL kifelé változtatunk, akkor azok a dolgok, amiket jelenleg fizikai síkon megtapasztalunk, bizony, meg fognak változni. Lehet, hogy nem úgy és nem akkorra, ahogy azt elképzeljük vagy tervezzük, de az biztos, hogy a belülről kifelé való változást/változtatást sokkal maradandóbb és tartósabb eredmények követik.
Mennyivel gyorsabban talpra tudnánk állni, ha az erőinket magunk mellé állítanánk, és visszakövetelnénk életünk nagy kormányát…
Mennyivel gyorsabban fel tudnánk épülni, el tudnánk érni, hogy ne töltse ki a mindennapjainkat az endometriózis, ha szembe tudnánk nézni a félelmeinkkel, az eltemetett fájdalmainkkal, hajlandóak lennénk szembenézni életünk ‘sötét’ részeivel, és hajlandóak lennénk életünk legsötétebb részeit is a szeretet, elfogadás, megbocsájtás gyógyító energiáival elárasztani…
Mennyivel más lenne az életünk, ha hinni tudnánk abban, hogy megérdemeljük a boldog, egészséges életet…
Fáj azt látnom, hogy mennyi Nő szenved. És sokszor nagyon elszomorít. Mert én is így éltem. És a mai napig én is csomó mindenben küzdök Magammal. De az endometriózis rengeteg dologra felnyitotta a szememet, és a saját bőrömön tapasztaltam meg azt, hogy az életünkre sokkal nagyobb hatásunk van, mint azt valaha is hittük…a fizikai poklot éltem meg, életem legnehezebb évei voltak azok, amit az endometriózis határozott meg (8 hosszú év). Két műtéttel, hormonkezeléssel a hátam mögött, és egy harmadik műtét súlyos terhe alatt viszont döntöttem; elég volt. Újra egészséges akarok lenni, és hittem benne, hogy meg fogok gyógyulni. Nem fogadtam el azt, hogy én gyógyíthatatlan beteg vagyok, és az életemet abban a tudatban kell leélnem, hogy én egy beteg ember vagyok…ez teljességgel elképzelhetetlen volt számomra. Fogalmam sem volt, hogyan fogok meggyógyulni, de abban hittem, hogy olyan nincs, hogy lehetetlen! Mindig mindenre van megoldás, csak meg kell találni.
Aztán abban a kegyelemben részesített az Ég, hogy harmadjára tényleg nem kellett megműttetnem magam. Ugyanis a modern orvoslás által jelenleg felszívódhatatlannak tartott endometriózis csokoládé ciszta (4,34 cm és 4,94 cm) mégiscsak felszívódott a két petefészkemből. Nem műtöttek, nem szedtem semmilyen hormontablettát, és nem is szültem gyereket.
Mások lehet, hogy ezt csodának tartják, vagy azt mondják, hogy áh, nekem könnyű volt, ezért és azért meg amazért, vagy á, ez micsoda egy mázlista csaj!
Én viszont amellett, hogy kegynek élem meg, mégis tudom, hogy ez mennyi munkával járt. Én ebben nem (csak) a csodát látom, hanem azt is látom, hogy én is kellettem hozzá, hogy ez a csoda megtörténhessen. A hitem, a döntéseim sorozata, a kitartás, a hozzáállásom nagyban meghatározták, hogy megtörténhetett az, aminek a tudomány mai álláspontja szerint nem lehetett volna megtörténnie. Nem azért mondom ezt most el Neked, hogy villogjak, vagy hogy meg akarjam mutatni a világnak, hogy én mekkora egy penge ember vagyok. Hú, ha tudnád, hogy mennyire nehéz nekem erről beszélni! Ha tudnád, hogy introvertált emberként mit kell magammal minden bejegyzés előtt boxolni, hogy de, írd meg, mert másnak fontos és hasznos lehet… Ha az eszemre hallgatnék, akkor nem írnék egy betűt sem, ez tuti fix.
De a szívem mást diktál. Ha nem írnék, borzasztóan érezném magam. Még borzasztóbban, mint akkor, amikor a saját ‘sötét’ oldalamat kell minden nap legyőznöm, és kiteregetni az életemet. De ezt tudom kezelni. Ha viszont az életem végén megbánnám azt, hogy nem osztottam meg a tapasztalataimat másokkal, azt nem hiszem, hogy fel tudnám dolgozni. Ezért ezt az utat választottam. A Szívem Hangját követem.
Azért is osztom meg Veletek az endometriózissal töltött éveimet, és az évek kemény munkája által felhalmozott tapasztalatomat, hogy ne csak azt lehessen már látni, hallani, olvasni, hogy mennyire tragikusan kilátástalan a helyzet az endometriózis területén (ami egyébként sajnos igaz). Azért írok, hogy a másik oldalt erősítsem. Azt, hogy van remény. És vannak lehetőségek. Sokkal több, mint ahogy hisszük. Vannak olyanok, akik kigyógyultak, akik hosszú évek óta tünetmentesek, ha esetleg Neked komfortzónán kívüli az az állítás, hogy valaki gyógyultnak tartja magát.
Ezennel szeretnék bátorítani Minden olyan Nőtársamat, akik az endometriózisból kigyógyultak, hosszú évek óta tünetmentesek, hogy osszátok meg a tapasztalataitokat másokkal. Annyira nagy szükség van a fényetekre ezen a reménytelennek tűnő területen, mint vízre a sivatagban. Minden egyéni sikertörténet hozzáadódik és összeadódik. Minél többen osztozunk, annál többet tudunk segíteni azoknak, akik hozzánk hasonló kínokon mennek keresztül. Írj blogot, könyvet, vlogolj, podcastolj, keress meg engem, és én készítek Veled interjút, amit aztán megosztok a felületeimen. Bármit <3 ha nem is szánod erre az életed, de legalább oszd meg a történetedet. <3
Én azért írok, hogy bátorítsalak Titeket arra, hogy kezdjetek el hinni Magatokban.
Azért írok, hogy bátorítsalak Titeket arra, hogy kezdjetek el szeretettel teli kapcsolatot kialakítani Magatokkal.
Azért írok, hogy megmutassam, nem a szenvedés jutott ki osztályrészedül, és módodban áll az életed alakulásán bármikor változtatni. Nem vagy áldozat. Sokkal több hatással lehetsz az életedre, mint azt jelenleg hiszed.
Azért írok, mert tudom, milyen rohadtul nehéz az élet, ha a testünk beteg, és a szerény történetemet és tapasztalataimat Veled megosztva szeretnék egy kis reménysugarat hozni az életedbe. A történetemet felajánlva tudom Neked lépésről lépésre megmutatni, hogy mik kellettek ahhoz, hogy a testem meg tudja gyógyítani Önmagát. Az én esetem nem egyedi. Mások gyógyulását tanulmányozva jöttem rá, hogy én sem csináltam semmi egyebet, minthogy ezeket az univerzális törvényeket és alapvető változtatásokat megtettem; biztosítottam a testemnek az ideális körülményeket, és így meg tudott gyógyulni.
Ha csak egy pillanatra is átsuhan benned az az érzés, hogy:
“Ha ez a Nő meg tudta csinálni, akkor erre más is képes lehet! Akár én is…”
Akkor azt kell, hogy mondjam, megérte.
Szeretettel ölellek, mosolyogj ma is sokat, hiszen az élet egy újabb nappal ajándékozott meg, ami újabb lehetőségeket rejteget számodra, és ez mindenképpen mosolyra ad okot <3
Lux Boros Kata
Photo by Anna Sullivan on Unsplash